Kedves olvasók!

A negyedik fejezet hamarosan megjelenik azaz 13.-a előtt. Annyit mondhatok róla, hogy minden megváltozik. A történet vet egy 180 fokos fordulatot, ha mondhatm így :) !Sokminden megváltozik de sokminden megmarad, ezen a blogon is nyomonkövethetitek a pályázatot és ujra felélesztem: Az élet titkait!

Bocsanat!

Sajnos rossz a gepem igy nem tudopk irni, most van egy olyan pot gep, de ezen nincs ekezet, nincs meg amit eddig irtam, ezert kerlek titeket hogy varjatok es BOCSANAT!

Figyelem!

A nyári szünet végéig (azaz mátol 17 nap) nem kerül friss a blogra!Nem tzdtam írni,s el vagyok egy-két dologban akadva!Mikor sajnos megnyílnak az iskola tantermei, úgy majd én is el kezdek írni, és két vagy három héten belül megjelenik mind két oldalon a friss! Sajnálom és bocsánatot kérek minden olvasomtól, hogy nem tudtam írni! Köszönöm mindenki megértését!

A legjobb írói díj Eagonnak!

Tudom már adtam egy díjjat Cruentusnak mint legjobb krónika író, de ez más. Nagyon tetszik ahogy Eagon fogalmaz és nagyon szeretem olvasni az 1 perceseit esetleg a fejtegetéseit!Mindenkinek ajánlom és ezt a díjat nem kell tovább adni, nem kell köszönetet mondani, azaz nem kötelező :)!A díjat azért adom át kedves Eagon, mert hálás vagyok a segítségedért, a sok tanácsért és szerintem nagyon jól írsz! Mint már írtam mindenkinek ajánlom, hisz nem hosszú, és nem is untató, sőt izgalmas is!Örülök hogy olvashatom a blogod és a kis történeteidet ezért adom most neked ezt a díjjat!

Üdv: William

III. Fejezet

3.Fejezet
Hogy közel-e vagy távol, hisz nem mindegy?



Fighter a sötétben ébredt. A felső testére nézett, s azt látta, hogy kis csípések vannak erős karjain. Egy lámpa világított felé, de körülött árnyak voltak, semmit nem látott, se senkit… Hirtelen egy hang szólalt meg Orosz akcentussal a sötétből. Őt sem látta, ahogy senkit sem… - Hát mit tegyünk vele?- Kérdezte a hang erőteljesen, hogy mindenki hallja a hatalmas terembe. – Égessük el!- Tépjük darabokra! – Zúzzuk porrá!- Szóltak egymás után az ötletek. – Nem, nem. Legyünk diszkrétek, vallassuk ki, s utána engedjük el, vagy semmisítsük meg! –Ezután robbanásszerűen jöttek a válaszok: - Minek elengedni, égetni kell! – Igen így van! – Az égetés jobb, mint az elengedés, nem vagyunk mi úri tisztek, sem nagy emberek vagy tudósok, a vallatás utána égetés! – Így van igen!- Ezután feltűnt egy női hang: - Én vallatom ki!- S ezzel bevitte egy üveg terembe, ahol be senki se látott, de belülről ki minden kilátszott. A nő egy átlagos farmert viselt, s nem volt olyan, mint a többi. Fighter úgy vélte Ő intelligensseb, jobb s kedvesebb. Fighter nem tévedett… Olyan bársonyos volt a hangja, mint a szellő meleg napon, a réten ahol madarak csiripelnek, s pillangók szállnak.
Egyszerű kérdéseket tett fel neki az alig huszonöt éves nő, akit Melanienak hívtak. Olyanokat, mint például ki küldött, honnan küldtek, de egyszerre rosszra fordult Fighter dolga. – Mi volt az ok, amiért ideküldtek, mi csak egy szövetkezet vagyunk abból a célból, hogy az emberek ne háborúzzanak. – Robbantással és pusztítással nem lehet elérni semmit sem! – Épp ezt szeretnénk megmutatni az embereknek. Lássák, hogy milyen rossz a háború, s hogy ugyan ezt csinálják csak ők embereket ölnek, s mi mindig bejelentjük mikor, arról nem is beszélve, mi nem öltünk meg senkit. Az üzenetben lévő kis segítség a 15:30 egy koordináta volt, s leteszteltük a tudósokat rájön-e valaki erre a kis apróságra, s gondolom te rájöttél! – Nem, nem én voltam az, aki rájött, én csak a báb vagyok, ami teljesíti a parancsot! – De hát te, nem ami vagy, hanem aki, hisz te élő lény vagy s, nem egy másik lelketlen android! – Köszönöm!- Mondta ezt Fighter mosolygós arccal. – Ön azt monda aki, nem azt hogy ami. Ez jól esett! - Visszatérve a lényegre most már érted miért csináljuk?- A lány már vissza fogottabb volt Fighterrel szemben. – Tudod… Én sem szeretem a háborút, s egész jó ötlet, hogy megmutassátok ezt az egészet a kormánynak, hogy Ők mit művelnek, de erőszakra a válasz nem erőszak.

-Austin minden rendben van?- Kérdezte Kitty egy kicsit megijedve. – Hát persze csak Fighter körülbelül most ért oda az ellenállók bázisához, hátha ott vannak… S nem használhat adóvevőt, mert lebukik. – Szóval ezért nem hallgattad meg Mr.Forgeron előadását az új fegyverről, amit bevethetnénk… - Apám most azt mondaná- Mondta magában Austin-:
„Hogy közel-e vagy távol, hisz nem mindegy?”. Csak, sajnos arra sosem figyelt, hogy az embereknek érzései vannak… - Nyugodj meg, Ő a legjobb és legfejlettebb bábunk, nem lesz semmi! – Na, hát épp ez az, őt nem lehet pótolni, ha baj van!- Ezzel Austin az irodájába ment, s egy felmérést nézett miszerint a fegyverekből hétezer darabot gyártottak ebből elvittek ezret, de hiányzik egy, ami nem került elő.

-Erre mit mondasz?- Kérdezte Fighter, egy kicsit furán nézve, hogy hasson a lányra. – Jó… na, ide hallgass- ezzel elengedte Fightert –mi próbálunk hatni az emberekre, s egyben a kormányra. Két nap múlva hadat üzenünk a tudósoknak, de ők nem tudják, mi mire készülünk! Ha nem szereted a háborút, segítened kell. Itt egy kis mikrochip, amiben benne van minden, a terv, meg az egész haditerv. Ha bele egyezel, akkor itt van a chip, de keresned kell egy-két társat, segítség képen!- Jó legyen! – Vágta rá Fighter kicsit elhamarkodottan. Most menj, de senki se tudjon róla, csak az, aki biztosan segít. - eközben egy csapóajtót nyitott ki- Ha ezen kimész, akkor a víz alatt lyukadsz ki és ott rögtön menj egyenesen. Onnan már tudod az utat. Ezzel Fighter kisuhant, s úgy csapta meg a víz az arcát, mint hogyha egy tortát vágtak volna hozzá. Egyszer csak minden elment az útjából, legyen az cápa, vagy más vízi gyilkos.


- Már itt kellene lennie!- Mondta ezt, már kicsit ijedten, hogy elveszítik a legértékesebb robotot, akit nem is ők fejlesztettek ki, hanem nagy valószínűséggel az Amerikaiak… - Austin, nem kell aggódnia, Fighter vissza fog térni! – Reméljük, mert ha nem az egész csata megbukik. – Eközben Mr.Forgeron egy levéllel rohant a kezébe Austinhoz. A levél még ismeretlen volt, de Austin tudta, hogy nem tesz jót senkinek. A levélben ez állt:

Kedves tudósok társasága!
Nagyra becsüljük magukat, és egyben tiszteljük is önöket, de ez így nem mehet tovább. Kihívom magukat, és még 400 katonát a frontra. A helyszín már maguknak sem ismeretlen, mert a csatatér tőlünk 3 km-re lesz. A robotjukat elengedtük, de kihallgattuk, s nem fognak csalódni. Ha mi nyerünk, nem kötnek szövetséget Amerikával, se senki mással, s maguk kecmeregnek ki a pácból egyedül, de ez még nem minden. Ha maguk vesztenek, nem háborúzhatnak, de az Amerikaiak se! Ha maguk nyernek, azt csináljuk, amit a kormány akar, és felbontjuk a szövetségünket! Ha bele egyeznek csak annyi a dolguk, hogy eljönnek.

Miután végig olvasta Austin a levelet, csak ennyit mondott:
- Készüljön a hadsereg! Csak négyszáz embert vihetnünk, de most kell bevetnünk a fegyvereket, amit újonnan fejlesztettünk ki!



1 nappal később:
- Tárcsázzák, kérem az Amerikai elnököt!- Mondta Austin egy kicsit dühösen emlékezve az ellenállók levelére. – Elnök Úr kérem, bele kell egyeznie a levélbe amit, átküldünk faxon. Ha nem teszi, elveszik az a lehetőség, hogy legyőzzük őket. – Igen olvastam a levelet én is arra jutottam, hogy nincsen más kiút ebből, csak az, hogy belegyezik Amerika. – Köszönöm elnök Úr köszönöm. – Ezzel letette a kagylót, mégis ideges volt, eközben az órája delet ütött az irodájában. Tudta, ha elveszítik, nem tehetnek mást, mint hogy megalázkodnak azelőtt, hogy nem háborúznak Amerikával

Új blog!

Kedves Olvasók!
Már olvashattátok a Végzetünk a Numora medúza első oldalát, s egyben bevezetőjét is. Hosszú gondolkodás után arra jutottam, hogy elindítok egy új blogot, ezzel a témával.Kicsit félek, hisz az első blogom sincs meg egy hosszú ideje, de remélem majd oda is benéztek, még nem keztem el csinálni, még nem is hoztam létre, így még nem láthatjátok a gondolataimban kerengő foszlányokat a blog külsejéről, se a történet folytatásáról. Az élet titkai című művem se marad annyiban hisz a harmadik fejezet már elkészült, csak egy-két kommentre várok a most fel tett első oldarra. Az új blog címét hamarossan láthatjátok a blogon addig is kommenteljetek!

Végzetünk a numora medúza 1. oldal

Folytatása következik! 1.Fejezet:
Mit sem sejtő emberiség

Kedves hallgatók, de visszatérve a témára, ez a 98%-os vízből kialakuló lény 1000 éve talán még a tengerek Ura volt. Megél minden vízben, s van olyan fajta, amelyiket nem is látjuk annyira kicsi. 200 fajtát ismerünk, s ebből, ha jól tudom 70-80 fajta halálos csípést okoz. A legveszélyesebb a Numora Medúza, mely vándorol, és mindenhol ott van. Ha bármilyen kérdésük van az előadás után tegyék fel!- S ezzel egy-két emberre nézett kinek a keze fent volt, hogy választ kapjon kérdéseire. Szóval- s ezzel egy halk katt hallatszott és a képernyőn megjelenő Numora medúza elfedte az egész egyetem falát. De meglepő módon, életnagyságú képet mutatott be Dr.Jonathan Ston ki tengerbiológus s több Nobel díjat söpört be medúza téren, a Numora medúza terén, hogy pontos legyek. S folytatta- Ez a hatalmas lény 15 évenként megjelent Japán partjain a Sushi halászokhoz, de egyszer felbukkant 5 évvel később. Utána meg sokszor mindig! Először nagy válságot okoztak a halászoknak, de később megtanulták, hogy hogyan kell eltávolítani a medúzamérgező részeit. De sajnos túl nagy volt a kockázat a halászoknak, mert nagyon veszélyes volt a csalánsejteket eltávolítani. – Katt és megjelentek a csalánsejtei a lénynek. Mikor a 2132-ben egy Cunami tombolt Amerika egy részén kisodort mindenféle döglött tetemeket. Voltak óriás tintahalak, de voltak Numora medúzák is. Sok tetemet találtak, de ilyenkor ez átlagos, de az nem hogy egy tudós rábukkant egy majdnem 30 méteres egyedre melynek nem 12, hanem 24 tapogatója volt. – Egy újabb katt, egy újabb kép. Most John a majdnem 30 méteres medúzát vetíttette ki a falra, s sok, uh, áh, sss hallatszott… - Íme, amiről beszéltem. Az előadásnak vége. Ha van kérdésetek, tegyétek fel bátran. Halkan hátul az ajtónál két idősebb férfi kezdett el beszélgetni. John kollégái voltak, kik azt javasolták neki, hogy tartson az egyetemistáknak egy előadást a Numora medúzáról. John egyáltalán nem akarta, hisz a legtöbb hallgató nem is értette miről beszélt nekik a több Nobel díjas tudós, de aki értette, az elég kimerítő kérdéseket adott, ami még Johnt is lefárasztotta.

Kedves Olvasók!

Se magam, s még sokan mások sem tudják elolvasni a kép miatt a szöveteget, ezért ideiglenessen, míg nem találok jobb megoldás, fekete lesz a szöveg mögött, így jobban el lehet olvasni a szöveget.A friss későn érkezik meg, mert sajnos minden közbejött, s nem tudtam írni egy sort se, de addig hogy ne unatkozzatok,rakok majd fel a Végzetünk a numora medúza folytatásábol, azaz első oldalát.


Köszönöm mindenki megétését: William

A legjobb krónika író!

Kedves Cruentus!


Ez a díj nem olyan mint a többi.Nem kell átadnod másnak, nem kell megköszönnöd stb.Ez a díj csak rajtad ragyog, s senki máson.Örülök hogy a kreatív blogger író díjnál rám gondoltál, de én már azelött elkészültem ezzel a kis aprósággal, hogy megmutassam, te írod a legjobb krónikákat.Az oldaladra nem kötelező kiraknod, ez csak egy figyelmeztetés arra, hogy a szememben már elérted ezt a címet.


Örülök hogy halandó barátod lehetek: William

Kreatív blogger díj!

Kedves Olvasók!

Nem számítottam díjra, főleg erre a címre nem. Köszönöm szépen kedves Vámpír barátomnak Cruentusnak, hogy rám is gondolt.Eltekintve a feltételektöl, meghatódttam mikor olvastam a rólam írt szavakat!Nem tudom-e olvastátok Cruentus bejegyzését, de egyet értek vele: Ha valaki kap egy aranyat, s tovább kel adnia 7 másik embernek a díj már nem díj, s nem tünteti ki magát a sok közül. Mivel a feltételeket tudnotok kell (akik megkaplyák tőlem a díjjat) ezért leírom:

1. Meg kell köszönnöm annak az illetőnek aki rám gondolt!

2.A logót ki kell tenni a díjazott blogra

3.Be kell linkelnem azokat akiknek tovább adom

4.Írni kell magamról 7 dolgot

5.Tovább kell adnom max. 7 bloggernek

6.Be kell linkelnem akitől kaptam

7.Írnom kell nekik, hogy dudják , ők kapták a díjjat.

Mivel már megköszöntem most írok magamról egy keveset.Nem vagyok egy türelmes tipus, s nem annyira szeretem a Love storykat, de vannak egy-két jók.A SF-ek szerintem ezerszel jobbak, s az már inkább bejön.. De van egy olyan érzésem, hogy csak azért tetszik jobban mert fiú vagyok.(Ez számít egy tulajdonságnak ?! xD ) Szeretem a kutyákat, míg a macskákat nem nagyon, hisz jó pl.: A kutya véletlenül karmolja meg gazdáját, míg a macska direkt.. És legyen az a hetedik, hogy szeretek írni, s szerintem ezzel sokan vagyunk. Nm biztos hogy profik, de jók!

Jelöltjeim:

Emi: Sokat segített, s kommentelt.Megérdemli a díjjat, de azt nem hogy teljes mértékben összehasonlítsák velem, vagy akárki mással, de szerintem ezt senki, hisz senki se egyforma. A története nagyon jó, s sokszor olvasom. Nekem nagyon tetszik, s sokaknak ki kéne próbálniuk.

Zora Kilbone: Sajnos nyári szünet van a blogján, de ő segített a blogomnak legtöbször, nem is beszélve arról, hogy a története alapján találtam meg őt. Nagyon tetszik, de ide is le kell írnom, hogy nekem ez egy büntetés, hogy hasonlítsam össze az emberek történeteit. Nem tudom, de ha tudnám se akarnám, hisz nekem nagyon tetszik az ő, s még egy-két blogger története.S még megköszönném neked, ha olvasod ezt, hogy ennyiszer segítettél, s kommentet írtál, még talán ha jól tudom talán veled volt második linkcserém, s tőled szereztem egy két látogatót.

Külön egy-két okból:

Benina: Te segítettél elösször, s ezt köszönöm. Nem küldeném el neked a díjjat, hisz olvastam Cruentustól már megkaptad. Köszönöm az első linkcserémet, s hogy ha kértelek kommenteltél.Nem szeretnék neked kellemetlenséget okozni, ezért nem küldöm vissza a díjjat.

Első vámpír barátom Cruentus: Mivel ha visszaküldeném a díjjat, szerintem meglenne a főfogás, ezért ezt nem tenném. Nagyon köszönöm szavaidat, s én szívem szerint neked is küldtem volna, de olvastam, hogy nem szetenél ilyen kellemetlen helyzetbe kerülni, de ez érthető, szerintem akár mi kezet is foghatnánk.Nagyon tetszik amit írsz, és én mindig el is olvasom, ha van időm, de sajnos az élet szalad, persze ez rád nem mondható.Nagyon köszönöm szépen a díjjat.

Végzetünk a numora medúza

Végzetünk a numora medúza


Ez a történet, nem egy messzi-messzi galaxisban kezdődőt, s nem is Pandorán, ahol a navik élnek együtt a természettel. Ez a történet itt a Földön ad betekintést a mindennapi károkba, s a történetnek nem csak valós alapja van, hanem maga a tény, hogy mint több ezer éve ők uralták a tengereket, s az óceánokat. Most visszavehetik, s talán nem csak hogy a vizeket, hanem az egész bolygót…A sokszínű kocsonyás lények bárhol megélhetnek. Anglia hideg vizeiben. A víz alatti vulkánok körül, s bármelyik óceánban, tengerben, rád várnak, hogy elkaphasson és csalán sejteit beléd nyomhassa. Bár ezerszínű és fajtájú, mégis veszélyesek és kerülni kéne őket, bár van olyan is, mit nem látunk. Remélem élvezni fogod-e tudományos tényen alapuló SF.




Mivel nem tudtam feltenni a frist, s nem is tudom, mert még csak egy néhány oldal van meg belőlle, ezért itt van ez, nem régi ötletem, s lehet, hogy bele vetem magam! Írjatok kommenteket, véleményeket, s kritikákat. Köszönöm: William

Visszaérkeztem!

Bár még nyaraltam volna, sajnos letelt a két hét. Nekem gyors volt, de nem hinném, hogy ezzel mindenki egyet ért. A friss elmarad, mert elakadtam, de egy új történeten agyalok, aminek a prológsát már meg is írtam, mostantól mindenki egy kicsit begyorsulok, s szerkeztem is a blogot, de a friss csak két hét múlva jelenik meg legkésőbb, addig is itt leszek, s ha kérdésed van vagy a chat-be írj vagy e-mail címemre!

Novellám

Sajnos nem tudtam megírni az új fejezetet, de ezért itt egy novella amit nem rég írtam. Bocsánat, s később feltszem a negyedik fejezetet.







Holdfény





Most már nem egy romantikus holdfényre gondolnak az emberek a Földön… Nem. A föld évszázadok óta lassult… Míg egykor örökre leállt. A kontinensek egybe futottak, s egy gyűrűt alkotott az egész föld közepére, pontosabban az egyenlítőre… A földön már alig csak néhány helyen volt oxigén, mikor egyszer csak a víz felszínén felemelkedett, egy akkor nem ismert kontinens, aminek a neve Holdfény lett. Ezt a hihetetlenül érdekes kialakulást, azért nevezték Holdfénynek, mert miután a föld keringése megállt, csak a holdfényt lehetett látni… Sok helyen kiöntött az árvíz, és elsodort mindent. Ebben a kis olvasmányban egy igazi túlélő számol be nektek az utazásról, ki nem más, mint én vagyok: Dr. Jack Norton! Én, majd próbállak titeket beavatni minden egyes dologba, amit átéltem, s ti, ha végig hallgatjátok, betekintést kaphattok, a nem is olyan hihetetlen jövőbe!



A századforduló
2899.Dec.31

Ekkor történt az a hihetetlen dolog, ami bár akkor még hihetetlennek tűnt, borzasztó pusztítást okozhatott végig az egész Földön. Mint már a mindennapokban mindenki tudta, hogy a szülőbolygónk, egyre és egyre csak lassul. Egy 2010-es akkori nap, most 13 napból állt. Azaz ez azt jelenti, hogy 13 napig éjszaka, s 13 napig nappal volt. Az én kutató csoportom, a vízen hajózott, s felmérte a mindennapos változásokat, egy egyszerű mérő eszközzel melyet már mindenki ismert, s megmérhette minden egyes nap ezeket az eredményeket… - Ma van a század forduló Norton. Egy kicsit lazíts! – Hát legyen, ma szabadnap. – Mondtam egy kicsit megkönnyebbülten, mert már nagyon rég ki akartam bújni a munka alól, untam a minden napi dolgokat. Az egyszerű vizsgálatokat, s már elegem volt a világvégéből… Bár belső énem egy kicsit izgalomra, vágyott… Kellet nekem izgalom, akkor még semmit nem sejtettem, de sajnos senki más sem, pedig az évszázadforduló után történt minden. Bár nagy nap volt, mégis az emberek a Föld egyik pontján, biztosan megfagytak, s egyáltalán nem az ünneplés járt a fejükben. Valahol a tengerek, s folyók öntöttek ki, és ezzel elleptek mindent. A földön lévő emberek maroknyi erővel küzdöttek az egykor imádott bolygó természeti csapásai ellen. Én izgalomra vágytam, hát megkaptam… Sajnos. – Gyere Jack, bulizzunk! – Szólalt meg egy munkatárs, akinek kezében pezsgő, és egy lány keze volt. A lány kezén egy jegyűrű volt, de én nem tudtam ez mit jelenthetett. A lánynak talán férje volt, esetleg Daniel a munkatársam vette el? Sok kérdés járt a fejembe, de én is úgy döntöttem, hogyha csak egyszer élünk, inkább akkor, nem holmi unalmas ücsörgéssel fogom tölteni életem, hanem egy kicsit jól is érezzem már magam. Az este csodálatos volt. Mi akkor épp a Hold előtt hajóztunk át, mikor egyszer csak egy fura érzésem támadt. Nem tudtam mi, s pár percig a tekintetem össze-vissza nézett el a távolba, de a többiek azt hitték, túl sokat ittam, de nem. Miután meggyőztem saját magam arról a tényről, hogy nem történt semmi, átadtam magam a buli nyugalmának. A többi már csak homályos kép volt, de egyszerűen az is elszállt. Nem tudtam mi történt, mikor egyszer délután három órakor ébreztettek, hogy ma már el kéne végezni a napi méréseket.



2900.Jan.01.: Kellet ez nekem?



Miután Daniel felébresztett, a tegnapiakra gondoltam, de semelyik gondolatom nem akart előbújni. Na de mindegy is. Mikor a sajátos mérőeszközömet elővettem, egy fura adatra bukkant. Mivel minden adatot megad ez a kis szerkezet csodálkoztam, hogy a Föld mozgását nem jelezi ki… Aranyra festett gombját újra megnyomtam, de az adatok nem változtak. – Mi történt? Valami baj van?- Kérdezte ezt a főnököm Dr.Jake, aki nem sokkal volt idősebb nálam, de úgy érezte magát, mint egy oroszlán falkában az alfa hím. Nem értettem mi történt, ezért újra megpróbáltam. Az épp akkor érkező Nap felé tartottam a kis botot, és újra megnyomtam arany kis gombját, de az eredmény ugyan az maradt. – Emberek! Emberek! –kiáltottam értetlenül. – Az eredményjelző, azt mutatja… - Hogy? Mit? Mond már!-… hogy a föld nem forog. – Ebben a pillanatban hangos kérdezgetés zajlott fel, de az emberek nem akarták elhinni. Újra és újra megmérték a vízbe bemártva az emberek a kis aranyszínű botok. Az eredmény ugyan az lett. Szerencsére a föld szó szerinti napos oldalán voltunk, ezért nem kellett a miatt aggódni, hogy élve megfagyunk. Mivel mi össze voltunk kötve a föld összes kutatócsoportjával, ezért rögtön egy adatbázisba beléptünk, s megnéztük az összes csoport adatait, hátha mi tévedtünk volna. Örültem volna is neki, ha így lett volna, ha Jack Norton egyszer is tévedett volna legalább életébe, de nem… Nem tudtunk mit csinálni, ezért minden adatot megkerestünk, de sajnos mindenki ugyan arra az eredményre jött rá. A föld megállt. A legtöbb város víz alatt… Az ember ilyenkor jön rá mennyire is fontos a bolygó, amin él. – Jack, légy szíves nézd meg van-e partszakasz a közelünkben!- Szólt rémülten Jake. – Daniel maga, közéteszi a nagy városokban a hírt, hogyha nem előztek volna már meg minket. – Jake most olyan kitartónak, bátornak, s erősnek mutatta magát, mint akit nem érdekel forog-e a föld vagy megállt. Bár a nyugalom helyett az arca mást mutatott. Akármennyire is pásztáztam az arcát, s egyszer-egyszer a tekintetünk összefutott, ő a fejét elrántotta, s más felé indult. Nem volt se partszakasz, se semmi. - Víz a köbön- mondtam egy kicsit viccesen, bár senkit se dobott fel nagyhatású poénom… Néhány percig még néztem a vizet egy egyszerű távcsővel, de semmi… Mikor beélesítettem jobban fekete króm tekerője beakadt, s ez azt jelenti, most a legjobb. A távcső egy háromlábú x40-es volt, amit még születésnapomra kaptam kollégáimtól. A nap bár nem ment le, mégis ledolgoztuk a 12 órát, ami most csak 8 volt miattam, de senki sem aggódott… Nem tudtuk mi következik.


2900.Jan.02.: Az új kontinens

Hajnal volt, s csak egy két reccsenést hallottunk, mikor egyszer csak megfordult a világ. Elájultam, de olyan volt minthogyha csak aludtam volna. A buli éjszakája keringett akkor a fejemben. Csak gondolatok. De egy nagy képpé alakult az egész. Fájt a fejem, s pont akkor éreztem valami furát. Lehet, hogy a buli éjszakáján állt meg a föld? Lehet, hogy megállíthattuk volna, hogy megálljon? Sok kérdés keringett a fejembe, de egyszer csak arra ébredtem, hogy sós víz csapja meg az arcomat, s hideg van. Kiderült, hogy hajótörést szenvedtünk, de senki sem halt meg. minden épp maradt, viszont mindenki egy kunyhót épített, amelybe este elalszik. Csak a hold látszott, de nem volt hideg… Lepedőkből, s egy két farúdból, egy egyszerű kunyhót építettünk. Az éjszaka fura volt… Mint hogyha állatok mászkálnának körülöttünk… De mikor körülnéztünk semmi sem volt ott… Furán aludtunk, s óránként felébredtünk… Olyan volt, minthogyha maga a hely valami fura élőlény lenne, s nem akarná, hogy ott maradjunk. Elaludtunk. A föld megállásáról álmodtam, s ezernyi kérdés keringett még mindig a fejembe. Ez álmomban elő is jött. A bolygót láttam miközben egy hang beszélt. Sok fura dolgot mondott, de az, ami megmaradt belőlem egy töredéknyi volt:

A föld megállt. Olaszország a víz alatt. Ez a te hibád! A folyók kiáradtak. A Duna kiöntött, ahol elhalad a legtöbb ország fele már a víz alatt! A földrészek egymáshoz közelednek! Egy gyűrűt alkottak. Oxigén hiány lépett fel, csak te menthetsz meg! Ébresztő, ébresztő!

Bár az utolsót már nem az a hang mondta, ami mindent mondott, hanem az egyik kedves munkatársam, aki ahogy láttam felébresztett. Körülbelül 5 órát aludtam, de én a többi emberrel ellentétben hozzászoktam a sok munka miatt…



2900.Jan.03.: A végkifejlett


A földről számos hírek érkeztek nekünk is, mint a többi kutató csoportoknak. Nem lehetett tisztán kivenni, mikor még nem tudtuk miről van szó. Arról a kontinensről is esett szó, amin mi ragadtunk. Holdfénynek nevezték el, mert ott lesz örökké a hold, de mégis meleg lesz. Az árvíziek is egyre ellepték a földeket. Oxigén hiány is fellépett. De mi mit tehettünk volna. Semmit… Pontosan ez az. Ott voltunk a semmi közepén. Mindenki vagy megfulladt, vagy megégett, s ennél már nem lehetett volna rosszabb. Hála az égnek nem is lett. Viszont nekünk csak jobb lett, mert a csapat elment egy felfedező túrára, hátha itt van valami növény, vagy állat, amit meglehetne enni. Kicsit fura volt, mert én még nem nagyon láttam nem beépített vidéket, de egy két óra múlva megszoktam, hogy már nem az Egyesült Államokban járok, se Európában. Nem érdekelt, mit látok, csak hagy egyek. Az éhínség beszélt mindenkiből. Bár csak egy napja voltunk ott, már éhesek, és szomjasak lettünk. Tudtuk hogyan kell vizet találni, de vadat kevésbé… Innivaló lett, de az étel sehol. Mikor aztán eszembe jutott, hogy tegnap este minthogyha hallottunk volna hangokat, én futásnak eredtem a tábornak. Bár igaz több órányi utat tettünk meg, mégis visszafelé nem két órának tűnt, hanem csak félnek. Az állatok nem jelentek meg, miután visszatértem, de szanaszét lett hagyva minden… - Van itt valami!- Mondtam halkan hogy semmi zajt ne csapjak. – Senki meg ne mozduljon! – Mondtam egy kicsit ijedten, mert ha veszélyes, semmilyen fegyverünk sincs, amivel megölhetnénk. Mikor a lény megmozdult, egy tartóég felborult, s egy kis, élőlény ugrált, el mellettünk, romba döntve az egész tegnapi munkánkat. Mivel a vad eliszkolt, gondoltam inkább, halászunk, hisz mégis jobban tudjuk milyenek a halak a vízben, minthogy milyenek az állatok ezen a kontinensen. Mivel profi halász vagyok, ezért egyszerű volt fabrikálni egy horgászbotot. Egy hosszabb faág, egy vékony drót, vagy damil, s egy kisebb labda, amiben levegő van. A labda úszóként működik, s hogyha kapás van, akkor a labda, azaz az úszó lemerül, ilyen egyszerű. Bár volt egy bökkenő, ami az, hogy én csak az édesvízi halakat horgásztam többször, s sósvízben körülbelül tízszer, vagy annyiszor se… Ahogyan mondani szokták, kezdők szerencséje, hát nekem pont sikerült ki fognom, egy meg nem mondom milyen halat, de legalább nem volt mérgező. Kicsit fura íze volt miután megsütöttük, de ehető… Az éjszaka nyugodt volt, nem úgy, mint az előző. Mindenki fáradt volt, s nem tudtuk mi következik… Meteor zápor, jégeső? Egyet tudtunk. A Föld veszélyben volt, s senki se állíthatta meg ezeket a természetfeletti erőket. Nem tudtunk mit kezdeni a jövőnkkel. Egyszerűen vége. Itt Jack Norton naplója bezárul…

Izelítő a harmadik fejezetről

Fighter kihallgatásra kerül, s mindent elmagyaráz neki egy lehetséges szövetkező az ellenállók közül. Eközben frontális támadást mér össze az egész föld egy maroknyi csapat ellen mégis meglepő módon nem annak kedvez a szerencse akinek mindenki drukkol!

Bocsánat mindenért!!!

Itt a nyár vége! Mindenki tombol. A vizsgáknak vége, s már nem az iskola padban görnyedünk a töri TK felett, s most már van időnk mindenre. Már a napokat számoljuk vissza! Bocsánat, hogy nem írtam, de annyira elragadott a hév, hogy már nem kell tanulni, de a helyett, hogy írtam volna, mást csináltam. Behoztam de késéssel, viszont szeretnélek titeket olvasóimat figyelmeztetni, hogy jún.25.-én két hétre távol leszek a géptől. Már előre írtam egy két oldalt, majd meglátjuk mi lesz, addig is látogatom az oldalt s, bocsánat még egyszer!

II. Fejezet az ellenállók

2. Fejezet
Az ellenállók


Csönd volt… Austin a napi papír munkája felett görnyedt. Már megszokta a 4 oldali papír munkát pontban délután egykor. Az óra kattogása járta át az egész irodát, s a csöndben néha-néha szélsusogás hallatszott be. Egyszer csak Kitty rohant be lihegve, s Austin hirtelen, nem tudta, hogy mit kérdezzen. Jól vagy, esetleg valami baj van. Miközben ezeken a kérdéseken tűnődött, Kitty Mr.Forgeron irodájába húzta. A lánynak, hideg és selymes keze volt. Arca meg volt ijedve és elfehéredett. Austin nem értette, de ment és aggódva nézett a lányra…
-Mi a baj Kitty?
-Ezt nem mondhatom el, majd Forgeronnal megbeszéled, bocs!
-De Kitty legalább azt áruld el, hogy nagy baj van!- Kérdezte ijedten a lányra nézve.
- Majd azt te eldöntöd!- S eközben az irodába értek. Austin helyet foglalt és Forgeron egy virtuális kivetítőt adott neki, amelyben egy videó ment, s ezeket a mondatokat hallhatta.
- 15:30 –kor Európában, Exedronban és Amerikában egyszerre egy bomba fog robbanni. Elárulni nem fogom, hogy hol van, de az robbantást az ellenállók hajtották végre. Mondta ezt egy komor és rekedtess hang.
-A rekedtség arra utal, hogy ittas, de többet nem tudtunk megállapítani…
Továbbfolytatta a videó:
-Nem ez lesz az egyetlen robbantás, esetleg gyilkolás, s erre készüljön fel mindenki és jól jegyezzék meg 15:30!
-Szóval erről volt szó!- Válaszolta kicsit nyugtalanul az előbb látottak miatt.
-Igen, röviden erről. A robbantások bekövetkeztek, de a hívást, nem tudtuk lenyomozni, mert valami zavaró szerkezet van náluk. Viszont most egyre kérem, menjen vissza az irodájába, gondolkozzon ezen, s kérem az ötleteket, mert nem tudni, hogy ezek az eszementek mikor robbantanak újra!
Austinnak csak az ellenállók jártak a fejébe. Túl sokszor ejtette ki a 15:30, és nem azt mondta, hogy fél négy, hanem hogy 15:30.
- Érdekes. - Mondta magába.
- Ez a 15:30, mintha egy koordináta lenne. – S ezzel előkapta a térképét.
A hely az Óceán szélén volt, de Austin ezt nem hagyta annyiban. Egy csapatott küldött a helyszínre. Meglepő módon, nem az Óceánt, hanem egy szigetet láttak.
-Talán magán sziget lehetett, ezért nem látta Austin. Mondta az egyik kommandós
- Lejjebb megyünk fiúk. –Szólt a pilóta. A gép leereszkedett, viszont nem láttak túl sokat. Az egyik kamera viszont ki szúrta őket, így azt az esélyt, ami eddig meg volt, most elbaltázták…

- Hogy érti ezt?! Nézett a kommandó osztag vezetőjére. – A gép túlságosan kivehető volt így az egyik kamera kiszúrt minket. – Felelt Austinnak kicsit megijedten. Austin nem tudta mit tegyen. Egy esély volt elkapni az ellenállókat, de az sem sikerült. Viszont a „B” terv még megmaradt. Fighternek csak az lenne a dolga, hogy a rádió jeleket kövese addig, amíg mennek, azaz a főhadiszállásukig. Fighternek van radar ellenzője és a kamerák se veszik észre. Eközben Amerika és Európa szövetségre lépett egymással és tűzszünetet hirdettek ki. Sokan ellenezték ezt, de most az volt a legjobb, hogy az „ellenállókat” nem csak megfenyítsék, hanem örökre el is űzzék, de ha szükséges meg is öljék őket! Austin magához hívta Fightert, hogy megbeszélje, vele mi is lenne a dolga… Ezután irodájába kísérte és a következő szavak hallatszottak el:
- Tudod Fighter a kommandó elszúrta a dolgot. Észrevették a gépet és már nem próbálkozhatunk ugyan ezzel az ötlettel, sőt lehet, hogy már el is menekültek onnan, ha egyáltalán ők voltak ott. – Miközben Austin kicsit idegesen a „elszúrta a kommandó” résznél tartott férfias karjai megrándultak. Itt nem azt kell most érteni, hogy Dr.Austin nem bír veszteni, mint egykor elődje George tette, nem az nem vallana rá… Nem Austinnak sok dolog járt a fejébe ekkor, hogy nem lehet tudni most a föld melyik részén, lehetnek, így nem juthatnak ebben az egyben egyről a kettőre. Sőt nem is biztos, hogy még bejelentik, hol és mikor fog robbanni a bomba…
- Na Fighter, vállalod?- Eközben Austin mindent elmondott, amit akart tőle.
- Dr.Austin, nem mondhatok nemet, hisz egy android vagyok, egy egyszerű báb, de hogyan akarja bevenni azt az erődöt, és hogyha nem telefonálnak, akkor hogyan találjuk meg?
- A kérdéseid jók, de én csak az egyikre válaszolok – Eközben Austin felvett egy lapot és Fighternek adta át. A lapon a telefon rádióhullám nyomai vannak, amin hívtak, ott még egyszer Fighterrel meg próbálják, de ha nem lesznek ott, lenyomozzák a telefonszámot és felhívják.
- Most már érted Fighter.
- Hát persze!- S ezzel Fighter felállt a székből, s egy szempillantás alatt eltűnt az irodából. Austinnak feltűnt Fighter rendkívüli viselkedése, de úgy gondolta nem törődik vele, hiszen egy báb, ő megoldja. Viszont arra nem gondolt, hogy nyomasztja az ártatlanok megölése, bár ilyen a háború ő nem szereti, hiszen a civilek, civilek a katonák, katonák, s az androidok, azaz a vicces néven nevezett bábok, meg egyszerű gépek, s ócska vasak. Gondolták ezt legtöbben, de Fighter nem így látta… Ő úgy látta, hogy civilek az emberek melyeket meg kell védeni. A katonák azok az emberek akik a jó ügy érdekében harcol, s a bábok azaz Ők olyanok, mint a mankó a járásképtelen sebesültnek. Nekik nem kell se fizetés, se ajándék, se szülinap. Ők vannak, s biztosak lesznek benne, hogy lesznek is!

A tudósok egy szép napra ébredtek. Miután bementek az irodájukba, s megitták a kávét. Ezután tíz perccel később Mr.Forgeron tartott egy prezentációt arról a fegyverről, amit az „ellenállók” ellen szeretnének bevetni, s kipróbálni. Az egész egy újonnan megtalált kristályon alapul, a smaragd egyik fejlettebb azaz testvérének mondható smaragd ami keveredett egy másik fémmel. Ezt felhasználva a fegyveren több funkcióra lehet használni, egy ilyen smaragd féléből, például lehet sortüzet nyitni, elaltató gázt lőni, ami ebbel a kis vacakból soha sem fogy ki, hisz egy olyan helyen találták meg, ahol több ezer éve szivárgott a gáz, s ezt magába szívta. Sőt, de még szükség esetén, ha eldobják és rálépnek, felrobban. Arról nem is beszélve, hogy tizenöt méter körzetben semmi nem marad meg, ha felrobban! Az „ellenállók” nagyon erősek, s még talán most is toborozzák az embereket. De Austint nem ezt érdekelte. Fightert épp most indították el az ellenállók rejtek helyéhez, de arról, hogy hogyan sikerült az akció sajnos csak két nap múlva tudhattak meg akármit is a főhadiszálláson.

Fighter repülés közben észrevett a víz közelében egy kis kamerát. Lelőtte, de nem volt olyan szerencséje, hogy a másik ne vegye észre… Ezután a baki után a víz alá merült, s bevetette azt a fegyvert, amit épp most újonnan szerzett a laborból. A smaragdos fegyvert még Austin adta oda tegnap titokban, hogy mondja el hogyan teljesített, s legyen a védelmére. Most a maró hatású funkciót vetette be, ami sikerrel járt a fém robot kamerák ellen… Már csak pár ezer méterre volt tőle az ellenállók rejtekhelye, s már érezte Fighter a csapdákat, veszélyeket, s más egyebet, ami ott volt. Most a kiszedte a smaragdot a fegyverből, s eldobta, Ő maga meg gyorsan hátrébb ment, de tudta jól Őt nem érheti baj. Volt nála tartalék smaragd ötvözet, de hirtelen úgy érezte nem lesz az elég, mert ezernyi kis robot tűnt fel. Fighter abban a pillanatban a magasba repült és a víz felszín felett várta a kis robotokat… Azok nem jöttek… Várt, de semmi… Talán elijesztette a robotokat? S ebben a másodpercben kiugrott vagy száz pók szerű találmány és mind Fighterre. Nem tudta mi történik, de az egyik kis lény a főmeghajtóba kapaszkodott és az áramköreit ki sütötte…

Izelítő

Mint olvashattátok, mindig írok egy pár sort a következő fejezetről:


Austinnak nagyobb lesz a gondja mint azt bárki is gondolná.Amerika és Európa tűzszünetet kötnek egy befejezetlen ügy miatt, s később lehet hogy az Amerikaiak terve elbukik.Olvassátok el a következő fejezetet is és írjatok kommenteket!

I. fejezet

A bábok születése




Egy rossz döntésre az ember akkor jön rá mikor már késő, egy gép egy rossz döntést meg sem hoz. A harmadik világháborúnak már a közepén járunk, legalább is Európában ezt mondják. A Föld három nagy részre oszlott és először minden békésen alakult, egészen addig, míg Amerika hadat üzent Európának. Utána, minden felgyorsult és egyszer Európa azon kapta magát 6 év elteltével, hogy az emberek fogyóban vannak, a sebesültek légyszáma nő, és a pénz kifogy. Igen a pénz elfogy mely annyi éven át tartotta biztonságban Európát. Most mindennek vége. Az emberek már semmit sem tudtak csinálni Európában, így egyet tehettek csak. Azt, amire sohasem számítottak, hogy meg kell tenniük. Hiszen, megfogadták maguknak az Európaiak, hogy csak maguk, egyedül fogják legyőzni Amerikát. De nem volt mit tenniük, így szövetkezniük kellet egy szomszédos kontinenssel, aminek a neve Exedron volt. Exedron nagy és hatalmas erővel rendelkezett, de az Európaiak nem tudták mit csináltak, csak harcoltak, hogy fennmaradjon az, amit több ezer évig építettek. Egy nagy robbanással kezdődött, mely végig söpört mindenen. Európában a tudósok kifejlesztettek egy hihetetlen technikával rendelkező lényt. Egy bábot mely az ember parancsát teljesíti élete árán is és harcol Európáért, miközben a jeleket fogja és a megadott bázisba küldi. Hihetetlen gyors és erős volt, de eközben emberek is harcoltak a „bábokkal” egyaránt hisz ép hogy, ki tudtak fejleszteni 1000 db-ot, mely így is Európa költségeit már is túlhaladta. Régen a katonák a jó ügy érdekében harcoltak, de most, minden megváltozott. Mikor kifejlesztették a „bábot” a katonák, nem fogadták el, hogy őket lecserélték egy gépre, melyben a katonáknak igaza is volt. Ha egy ember helyett egy gép dolgozik, akkor lassacskán átveszi a hatalmat a gép, de ezt még senki sem tudhatta. Európában az emberek ellustultak. És mikor jóra fordult Európa sorsa, az Amerikaiak elkaptak egy bábot. A katonák és emberek nem érették, hogy mi ebben a jó, de Angliában már zajlott az élet. A báb állandó jeleket küldött, mely tiszta és érthető volt. Minden ország hallotta, de egy sem akarta el hinni. Miután az Amerikaiak, rájöttek, hogy egy lehallgató rendszer van a bábban, azt rögtön lekapcsolták. A robotot úgy építették meg, hogyha már csak részekben van, még akkor is tudják a fő hadiszáláson pontos koordinátáját. Európának a nyeresége egyre nőt és nőt, de ezt az Amerikaiaknak tűrniük kellet, de a báb elfogása sok hasznot hozott az ellenséges csapatnak Amerikában. A robotot átszabták ember formájúra és 10 évvel később visszaküldték Európába, mint aki elszökött. Persze nem csak a kinézetén változtattak, hanem állandó kapcsolatuk volt vele és részben ők irányították. A bábot nem csak kémkedési eszköznek használták, hanem képességeket adtak neki, melyet más báb nem tudott. Olyan képességekkel ruházták fel, mint pl.: repülni, alakot váltani és még álcázni is tudta magát. Így jött létre az első „szuper báb” Fightink!




Fighter mikor visszaért Európa légterébe 10 évvel később, az Európaiak, nem értették, hogy egy akkora tárgy, hogyan tud repülni. Mikor eltűnt a báb a radarok elöl, hirtelen a bázison találták, és a tudósok megvizsgálták, hihetetlen eredményre bukkantak. A bábnak, megmaradt az azonosító kódja így le tudták azonosítani, hogy ő volt x719-as robot, ami még az első kategóriába tartozott, amiből már csak Fighter maradt meg, mert a többi bábot mind meg semmisítették, hogy a túl lassú robotoknak híre ne jusson napvilágra, hiszen csak Európában tudták. Senki se értette, hogyan tudott kiszabadulni, de az Európaiak, csak segítségnek vették, hiszen Fighter már járt az ellenség táborában, és nem hogy csak a táborában, hanem az Amerikaiak kezében, hiszen Fighteren több dolgot is változtattak a kinézetén kívül. Az Európai tudósok rögtön kérdezgettek az ottani technikáról és ő, mindent el is mondott nekik, miközben az Amerikaiak hallottak mindent az Európaiakról. Fightert mindenki kedvelte, de a robotnak nem voltak érzései, és néha az Európai tudósokat meg is kérte, hogy alakítsa át őt emberré, de kinevették, hogy egy olyan szuperlény, miért akarna ember lenni, aki meghal, vagy megölik. 3 évig ment ez a kis játék. Az Amerikaiak mindent tudtak, de Európában semmit sem sejtettek. Fighter sok győzelmet hozott az Európaiaknak, de nem úgy, hogy pusztította az ellenséget, hanem úgy, hogy visszavitte azt a főhadiszállásra. Az Európai tudósok azt mondták, hogy Fighter az ő találmányuk, de hazudtak és nem sejtették, hogy az Amerikaiak másnap reggel támadni fognak. Fighter mondta a tudósoknak, hogy másnap rossz fog közelegni, de nem hittek neki.





Egy országért csatázni szép, és hazafias dolog. De ez a harc, más volt… Exedronnal a szövetség megbukott, és az Európaiak bírták is volna erővel és ésszel az Amerikaiak ellen, de már nem csak Amerika támadott. Exedron nagy része is hadat üzent Európának, akik szövetséget kötöttek Amerikával Európa ellen. Az egyetlen földrész, mely nem kötött senkivel sem szövetséget, kezdett széthullani… Franciaország, már nem Amerikát és Exedront támadta, hanem Angliát, újabb polgárháborúk alakultak ki Európában és Oroszország hadat üzent Szlovákiának, Magyarországnak és Rómának egyaránt, mert vissza akarták hozni a Szovietuniot, és azt nagyobbítani akarták. A polgárháborúkból már csak egy maradt, ami talán még a végletekig is elment volna, ha Anglia nem állította volna meg. Exedron abbahagyta a csatákat, de Amerika kitartott annyi éven át… De egyszer csak Európában, Amerikában és Exedronon is egyaránt minden lecsendesedett. Az utakon nem hallottak emberek gépkocsik zaját, a tereken nem hallhatták a „világvége” szót, és az emberek lenyugodtak, mert vártak valamit, valami jót, de ezt Amerika nem fogadta el, nem hagyta a semmibe veszni minden tervét, csak azért mert nem jó harcolni, embereket ölni, másokat becsapni. Nem, Amerikának ez kellett, az állandó hadakozás és más politikai viták… De senki se sejtette volna, hogy Fighterrel fogják elvégeztetniük a piszkos dolgokat. Fighter arra kellet, hogyha elég információt szerez, akkor semmisítse meg az egész főhadiszállást, a testében lévő bombával.




-Hopp, Hopp katonák, mikor a frontra érünk, csak magukra számíthatnak!
És ezzel az Európaiak új ezredet küldtek a harcmezőre…
-Gyorsan, mindenki hopp, hopp, hopp!
-A gép leszállásra engedélyt kapott indulhatnak.
-Hallották mozogjanak! Mondta egy mogorva és mély hang. Ez az ember nem volt más, mint a csapat új ezredese Mr.Revolting vagy, ahogy szólítani kellett Revolting ezredes. A férfi kemény és komoly volt, egyáltalán nem az a nevetgélős fajta, de egy kicsit, mint hogyha túlontúl erős és erőszakos lett volna… Revolting ezredes talán még szeretett is harcolni, hiszen amikor egy Amerikait eltalált, még talán vigyorgott is. A harcmezőre értünk, nem volt mit tenni, ott az a szabály, hogy: „megölnek, vagy te ölöd meg őket”. Csak akkor jössz rá, hogy mit csinálsz a harcmezőn, mikor már a kezeden egy sebbel ölöd az ellenfeled. Én csak egy egyszerű katona voltam, melyet ide-oda ugráltattak, de volt egy elit csapat, melyet szintúgy Revolting ezredes vezetett. Revolting büszke volt a csapatra, amit ő képzett ki, de az elitek csak robotokkal harcoltak, és csak 3. szériás robotokkal, akik a legújabb fegyverekkel voltak kifejlesztve. Fighterre hasonlítottak, de nem tudtak olyat csinálni, mint az ellenség, így szúrta a szemüket a tudósoknak, hogy nem is sikerült olyan jól. A tudósok azon töprengtek, hogy Fightert szétszedik, és teljes irányításuk alá veszik, de ezt Dr.Austin nem engedte, hisz ha az összeszerelésben hibát ejtenének, az a tökéletes robot vesztét is jelenthetné. Igen… Dr.Austin mentette meg az ellenség tervét, ha ő most nem szolhatott volna bele a beszélgetésbe, akkor talán elvesztettek volna egy robotot, de kiderült volna az Amerikaiak mocskos terve arról, hogy Fighter csak egy buta doboz, mellyel azt lehet játszani, amit akar az ellenség…
-Figylemem katonák, ez itt a harcmező, és nem valami kocsma, amiben halára lehet inni magunkat. Aki nem tartja be a szabályokat elbukik, és meghal, ha betartod a szabályokat, talán túléled, de ezt senki sem garantálhatja…
-Igen, a legjobban egy jó kis „harcbevezetőben” lehet elgondolkodni, mely igaz, bár félelmetes… Ki gondolná, hogy ilyen rossz a hazáért küzdeni, hisz hősies dolog, vagy talán nem? Igen, hősies, de ez nem azt jelenti, hogy zsoldos katonának lenni hősies cselekedet, hisz manapság már csak az harcol, aki kap is érte. A világ tönkrement, s már nem azok a „boldog szép napok” voltak minden nap.
-Dr. Austin kérem, fáradjon be az irodámba!- Szólt Mr.George az egész báb hadművelet irányítója.
Austin nem tudta mit akarhat tőle Mr.George, de nem lesz jó vége, hiszen ők örökös ellenségek. Dr.Austin tett a bábokért, viszont George semmibe vette az egészet, ő csak egy játéknak hitte ezt az egész harcot, és nem vette figyelembe a több ezer emberi halottat melyek saját hazájukért harcoltak, akár az életük árán is. Voltak jobbak, rosszabbak és jók és gonoszak, hiszen az emberek felét csak pénzel tudták rávenni arra, hogy saját hazájukat mentsék.
-Eggyet szeretnék kérdezni, utána mehet vissza, és nem kell az én arcomat tovább bámulnia… - Mondta ezt kicsit haragosan Mr.George
-A bábok 4. generációja jobban sikerült, mint az előző többi?
-Feltehetőleg igen, bár nem olyan ügyes, mint Fighter. - Hangsúlyozta ezt Austin.
-Figyeljen most jól ide Dr.Austin! Engem az a robot, nem érdekel addig, míg mi nem tudunk jobbat csinálni annál a papírmasé doboznál, ne dicsérje meg az ellenség technikáját, azért mert még övék a robot. És csak feltüntetném, hogy még övék a robot, viszont ha mi egy jobbat csinálunk, majd ők dicsérhetnek minket!
-Kérem, Mr.George mi itt a laborban próbálunk kifejleszteni egy még jobb még ügyesebb bábot, de ez akár beletelhet több évbe is, inkább nézze azt, hogy a 4. szériás bábok, mily erőteljesek. S ezzel rámutatott egy golyóálló üveggel védetett szobára, amiben a bábok teszt droidokkal harcolnak.
-Jolvan, de akkor lássam az eredményt, mert nem tűröm tovább az ígérgetéseket, most mennem kell, később találkozunk, s még elbeszélgetünk a munkájáról. - S ezzel aztán föl pattant és eltávozott irodájából…
Ezek után ő rögtön egy megbeszélésre ment, a báb 5. generáció alaprajzával, mert mint mindenki tudta a báb hadművelet irányítója telhetetlen. Az előadása mindenkit lenyűgözött, hiszen Austin munkáját mutatta be, aki mindig törekedett arra, hogy felettese megkapja azt, amit akar, de tudta mindenki, hogy Dr.Austin, sokszor túlhajszolta magát csak azért, hogy George prezentációja jól sikerüljön, s ne járassa le magát a nyilvánosság előtt, hiszen tudta, ha őt kirúgják, neki is mennie kell. Bár néha Austin is megkívánja, mint minden más ember a szórakozást, de erre csak nagyon ritkán kerülhetett sor, mert Austinnak a munkája volt az élete…
A 4. szériás bábokból 15 000-et fejlesztettek ki és a teljesítményük elképesztő volt. Igyekeztek Fighter alaprajza alapján dolgozni, de annak csak egy töredéke volt meg és nem tudtak ugyan olyan bábot csinálni. Miközben Fightert vizsgálták ő felvett mindent és az Amerikaiak mindent láttak, és hallottak, így ők már az Európai tudósok technikáját is használhatták. Viszont, ők nem holmi bábot akartak, hanem tankokat, melyet nem ember irányít, repülőket, mellyel nem kockázatos repülni. Atomfegyvereket, melyet akkor robbantanak fel, mikor akarnak. Akkora lenne, mint egy nagyobb kullancs, hogy ne vegyék észre… Az Amerikaiaknak minek is kéne egy robot, melyet elkaphatnak és lenyomozhatnak, nem nekik jobb ötleteik voltak, bár ezek közül nem mindegyik valósulhat meg, hiszen a saját fejletségük sokkal előre valóbb volt, de még így is sokat segített nekik a Figheterben lévő bomba, ami nem volt borsó méretű, de bármikor felrobbanthatták volna. Eközben Austin azon gondolkozott, hogy engedélyt kér Fighter felnyitásra, hogy nála jobb robotokat alkalmazhassanak a csatában. Mr.George nemet mondott, mert azt akarta, hogy ne lemásolják a robotot, hanem nála egy jobbat fejlesszenek… Austinnak már elege volt abból, hogy a felettese mindig nemet mond az ötletére. Viszont, volt egy jobb ötlete arra az esetre, ha ezt mondja neki durva felettese. Ha nem is nyithatja fel, akkor legalább had tudja, mi van benne egy saját találmány segítségével, amit arra használ, hogyha egy chip nem jól működik, akkor tudja mi a baj, ezért ez a szerkezet átlát a fémen, aranyon, vason. De egyetlen egy gond volt vele. Az, hogy ez a szerkezet, csak a külső dolgokat tudta megmutatni, és a bombát, ami Fighter legbelsejében volt, nem mutathatta meg.




-Austin gyere, csak ezt nézd meg! Szólt távolról egy hang, aki a hologram képernyőre mutatott. A képen egy báb vehető ki homályosan, aki épp Amerikaiakat ment meg, csak annyit lehet látni, hogy repül és nem emberszerű a mozgás, amúgy semmi más, viszont az nem derült ki, hogy Fighter. Austin csodálkozott, hogy hogyan történhetett ez, s nem értette, hogy egyáltalán hogyan tudták megszerezni Fighter technikáját, hisz ő maga mondta, hogy azon kívül, hogy ember testet adtak neki, semmi más nem történt. Ő igazat mondott, de azt már nem mondta el, hogy ő segít az ellenségen… Austin próbálta átvizsgálni az összes bábot, de a 41 000 bábból csupán 500-at sikerült, hisz vagy meg semmisültek, esetleg kint harcoltak és nem lehetett visszahívni. Az idő telt és Austin nem tudott mit tenni. Bántotta, hogy az ő keze alatt született bábok egyike áruló lett, vagy a terve kitudódott. Bántotta az is, hogy nem mozdulhatott ki munkahelyéről és minden nap dolgoznia kellet ahhoz, hogy megtudja, melyik bábon van rajta az ellenség keze. Miután 20 000 bábot megvizsgált, felugrott és rögtön George irodájába rohant.
-Hogyan merészeli ezt képzelni, hogy én majd itt 2 hónapig állandóan a bábokat vizsgálgassam, miközben maga jól eljátszik a kint meghaló emberekkel és elpusztuló bábokkal. Míg én állandóan fejlesztem az újabb és újabb szériás bábot addig maga ül a babérjain és egy normális prezentációt nem tud bemutatni. S ezzel egy hologram vázlatot dobott oda. A szék megfordult, és Austin nagy megdöbbenésre nem az akkor érkező George, hanem az ügyintézés vezető, aki mindent irányít Mr.Forgeron ült a székben. Mikor George elkezdett volna mentegetőzni, Mr.Forgeron megfogta a prezentáció vázlatait, amit George csinált. Csönd volt az irodában.
Austin nem tudta, hogy örüljön, hogy felettese lebukik, vagy inkább sajnálja. Olyan csönd volt, hogy az óra kattogását is lehetett hallani és még az asztalról leszállingózó port is észre lehetett venni, hisz Mr.George meg sem mozdult, s még egy pisszenést sem adott ki. Forgeron sokáig olvasta a vázlatot és néha meg döbbentő arckifejezéseket tett, a borzalmas irományra, amit olvasott… Az előadáson ugyan ott volt, s még meg is dicsérte, de mikor George Austin felé nézett, s mintha akarna valamit mondani neki, a hologram képernyőt lecsapta, s mindegyikőjüket az irodájába hívatta.
-Amit olvastam, és láttam, megdöbbentően borzalmas volt. Nem értem, hogy eddig hogyan nem vettem észre a hibát, ami magában van. Ezzel Georgra nézett, aki egy kávét nyújtott neki.
– Nem köszönöm! Intett felé.
-Mr.Forgeron, kérem, mindenkinek vannak rossz napjai. Én azért nem tudtam ezt most megcsinálni, mert fáradt voltam és nem volt már erőm hozzá!
-Nézze, én megértem az ilyet, de érzem, hogy maga most hazudik. Inkább mesélje el maga Dr.Austin!
Ezek után Austin szépen elmondott mindent és talán még látszott rajta, hogy örül annak, hogy végre nem kell George a nagy báb hadművelet irányítójának az árnyékában élni. Beszámolt arról is, hogy telhetetlen és erőszakos, s olyan technológiával rendelkező lényt akar, mint az Amerikaiaknak van, sőt még jobbat. Ami eszébe jutott, elmondta. Ezzel meg könnyebbült és talán még jobban is érezte magát a történtek után. Forgeron irodája olyan volt, mintha középkorban lettünk volna. Mindenhol nagy, s régi hajós térképek, kormányok lógtak. Régi gyertyatartók a falon, arany töltő toll. Talán még szebb is volt, mint a mai modern díszek és mindenféle számítógépek.
- Mr.George én megkedveltem magát, de lássuk be, ön becsapott engem. Ezért sajnos egy dolgot tehetek. Sajnálattal közlöm, el kell, hogy bocsássam!
- Mr.Forgeron, ezt nem teheti, azért mert volt pár hibája, nem rúghatja ki! Igen, Austin sajnálta Georgot, és még védte is, bár nem szívesen tette, mert igaz sajnálta, mégse szerette. Forgeron nem hallgatott rá, inkább hagyta, hogy Austinnak legyen jobb, hiszen ő nem tudta mit csinál. Georgot elbocsájtotta, s Austint nevezte ki a báb hadművelet irányítójának. Viszont Austin nem szerette volna, ha ő lépne George helyére, mégis megérdemelte, mert bár nem szerette felettesét, mégis tisztelte és sajnálta. Austin nem az a nyalizós típus, őt, ha bántják, csak a végső esetben szúr ki az illetővel, s bát George sokáig húzta, mégse a végső eset volt…
-Mondja Austin, maga miért nem szólt nekem, rögtön megkapta volna még akkor George állását, és nem kellet volna az ő árnyékában élnie!
-Tudja Mr.Forgeron George azon kívül, hogy nem nagyon értett ahhoz, amit csinált, elintézte a pénzügyeinket, és kiváló tárgyaló volt, azon kívül az ötletei is egészen jók voltak…
- Igen, lássuk be ez igaz, de még most sem értem, viszont engem jobban érdekelne a 4. szériás bábok, mert még semmit sem tudok róla.
- Nagyon fejlettek, viszont nem elég erősek, bár felszereltük minden egyes mai fegyverrel, mégsem tud gyorsan és pontosan tüzelni. Már ugyebár látta az előadást, amit csináltam, és Georg adta elő, de amin most dolgozunk, akár felülmúlhatja az eddigi bábok fejletségét. Viszont akadt egy probléma!
- Mi lenne az a probléma? Kérdezte kicsit meglepően Forgeron.
-Az egyik bábunk segített az ellenségnek. Észrevettük, hogy nem ember, és láttuk, hogy egy báb. Már átvizsgáltam a bábok több mint a felét, semmit sem találtam, igaz Fightert kicsit át szerkesztette az ellenség, bár Fighter azt mondta, hogy nem másolták le az alaprajzát, szóval feltehetőleg nem az övék.
- Dr.Austin, én nagyra becsülöm magát és a munkáját, de ha erről nem intézkedik, akkor magát se kímélhetem, bár sokkal kegyesebb leszek magával, mint Georgal voltam. Egyet tudok javasolni, állítson oda 40 laborost és együtt nézzék át, ha valamit találnak, rögtön szóljanak, s én rögtön intézkedem!
Ezzel az elegáns székéből felállt és kikísérte Austint.
-És még valami, számítok magára!
-Köszönöm Mr.Forgeron! S ezzel eltávozott. Talán már jobban érezte magát, hogy nem kell Georgot hallgatnia, de ideges volt azért, mert ha nem találja meg a beépített bábot, talán őt is kirúghatják… Senki se bírna ekkora felelősséget. Még 21 ezer báb, hát nem kis munka, de talán egy kicsit örülhet is, hisz elérte azt, amire életében vágyott. Azt gondolta, talán le is csillapodik a háború és lassan vége, de még senki se sejtette mit hoz a holnap. Ki tudja, lehet, hogy Austin fellégezhet, de nem kéne előre örülni…

Bevezető

A blogon kb.2 hetente felteszek egy fejezetet az "Az Élet Titkai" című saját könyvemből.A történettel kapcsolódó dolgokat is olvashatsz és kommentet is írhatsz hogy szerinted milyen a blog.Minden egyes fejezet végén, kapsz egy kis ízelítőt a következöről.Remélem majd jól érzed magad a blogon!


Üdv: William