II. Fejezet az ellenállók

2. Fejezet
Az ellenállók


Csönd volt… Austin a napi papír munkája felett görnyedt. Már megszokta a 4 oldali papír munkát pontban délután egykor. Az óra kattogása járta át az egész irodát, s a csöndben néha-néha szélsusogás hallatszott be. Egyszer csak Kitty rohant be lihegve, s Austin hirtelen, nem tudta, hogy mit kérdezzen. Jól vagy, esetleg valami baj van. Miközben ezeken a kérdéseken tűnődött, Kitty Mr.Forgeron irodájába húzta. A lánynak, hideg és selymes keze volt. Arca meg volt ijedve és elfehéredett. Austin nem értette, de ment és aggódva nézett a lányra…
-Mi a baj Kitty?
-Ezt nem mondhatom el, majd Forgeronnal megbeszéled, bocs!
-De Kitty legalább azt áruld el, hogy nagy baj van!- Kérdezte ijedten a lányra nézve.
- Majd azt te eldöntöd!- S eközben az irodába értek. Austin helyet foglalt és Forgeron egy virtuális kivetítőt adott neki, amelyben egy videó ment, s ezeket a mondatokat hallhatta.
- 15:30 –kor Európában, Exedronban és Amerikában egyszerre egy bomba fog robbanni. Elárulni nem fogom, hogy hol van, de az robbantást az ellenállók hajtották végre. Mondta ezt egy komor és rekedtess hang.
-A rekedtség arra utal, hogy ittas, de többet nem tudtunk megállapítani…
Továbbfolytatta a videó:
-Nem ez lesz az egyetlen robbantás, esetleg gyilkolás, s erre készüljön fel mindenki és jól jegyezzék meg 15:30!
-Szóval erről volt szó!- Válaszolta kicsit nyugtalanul az előbb látottak miatt.
-Igen, röviden erről. A robbantások bekövetkeztek, de a hívást, nem tudtuk lenyomozni, mert valami zavaró szerkezet van náluk. Viszont most egyre kérem, menjen vissza az irodájába, gondolkozzon ezen, s kérem az ötleteket, mert nem tudni, hogy ezek az eszementek mikor robbantanak újra!
Austinnak csak az ellenállók jártak a fejébe. Túl sokszor ejtette ki a 15:30, és nem azt mondta, hogy fél négy, hanem hogy 15:30.
- Érdekes. - Mondta magába.
- Ez a 15:30, mintha egy koordináta lenne. – S ezzel előkapta a térképét.
A hely az Óceán szélén volt, de Austin ezt nem hagyta annyiban. Egy csapatott küldött a helyszínre. Meglepő módon, nem az Óceánt, hanem egy szigetet láttak.
-Talán magán sziget lehetett, ezért nem látta Austin. Mondta az egyik kommandós
- Lejjebb megyünk fiúk. –Szólt a pilóta. A gép leereszkedett, viszont nem láttak túl sokat. Az egyik kamera viszont ki szúrta őket, így azt az esélyt, ami eddig meg volt, most elbaltázták…

- Hogy érti ezt?! Nézett a kommandó osztag vezetőjére. – A gép túlságosan kivehető volt így az egyik kamera kiszúrt minket. – Felelt Austinnak kicsit megijedten. Austin nem tudta mit tegyen. Egy esély volt elkapni az ellenállókat, de az sem sikerült. Viszont a „B” terv még megmaradt. Fighternek csak az lenne a dolga, hogy a rádió jeleket kövese addig, amíg mennek, azaz a főhadiszállásukig. Fighternek van radar ellenzője és a kamerák se veszik észre. Eközben Amerika és Európa szövetségre lépett egymással és tűzszünetet hirdettek ki. Sokan ellenezték ezt, de most az volt a legjobb, hogy az „ellenállókat” nem csak megfenyítsék, hanem örökre el is űzzék, de ha szükséges meg is öljék őket! Austin magához hívta Fightert, hogy megbeszélje, vele mi is lenne a dolga… Ezután irodájába kísérte és a következő szavak hallatszottak el:
- Tudod Fighter a kommandó elszúrta a dolgot. Észrevették a gépet és már nem próbálkozhatunk ugyan ezzel az ötlettel, sőt lehet, hogy már el is menekültek onnan, ha egyáltalán ők voltak ott. – Miközben Austin kicsit idegesen a „elszúrta a kommandó” résznél tartott férfias karjai megrándultak. Itt nem azt kell most érteni, hogy Dr.Austin nem bír veszteni, mint egykor elődje George tette, nem az nem vallana rá… Nem Austinnak sok dolog járt a fejébe ekkor, hogy nem lehet tudni most a föld melyik részén, lehetnek, így nem juthatnak ebben az egyben egyről a kettőre. Sőt nem is biztos, hogy még bejelentik, hol és mikor fog robbanni a bomba…
- Na Fighter, vállalod?- Eközben Austin mindent elmondott, amit akart tőle.
- Dr.Austin, nem mondhatok nemet, hisz egy android vagyok, egy egyszerű báb, de hogyan akarja bevenni azt az erődöt, és hogyha nem telefonálnak, akkor hogyan találjuk meg?
- A kérdéseid jók, de én csak az egyikre válaszolok – Eközben Austin felvett egy lapot és Fighternek adta át. A lapon a telefon rádióhullám nyomai vannak, amin hívtak, ott még egyszer Fighterrel meg próbálják, de ha nem lesznek ott, lenyomozzák a telefonszámot és felhívják.
- Most már érted Fighter.
- Hát persze!- S ezzel Fighter felállt a székből, s egy szempillantás alatt eltűnt az irodából. Austinnak feltűnt Fighter rendkívüli viselkedése, de úgy gondolta nem törődik vele, hiszen egy báb, ő megoldja. Viszont arra nem gondolt, hogy nyomasztja az ártatlanok megölése, bár ilyen a háború ő nem szereti, hiszen a civilek, civilek a katonák, katonák, s az androidok, azaz a vicces néven nevezett bábok, meg egyszerű gépek, s ócska vasak. Gondolták ezt legtöbben, de Fighter nem így látta… Ő úgy látta, hogy civilek az emberek melyeket meg kell védeni. A katonák azok az emberek akik a jó ügy érdekében harcol, s a bábok azaz Ők olyanok, mint a mankó a járásképtelen sebesültnek. Nekik nem kell se fizetés, se ajándék, se szülinap. Ők vannak, s biztosak lesznek benne, hogy lesznek is!

A tudósok egy szép napra ébredtek. Miután bementek az irodájukba, s megitták a kávét. Ezután tíz perccel később Mr.Forgeron tartott egy prezentációt arról a fegyverről, amit az „ellenállók” ellen szeretnének bevetni, s kipróbálni. Az egész egy újonnan megtalált kristályon alapul, a smaragd egyik fejlettebb azaz testvérének mondható smaragd ami keveredett egy másik fémmel. Ezt felhasználva a fegyveren több funkcióra lehet használni, egy ilyen smaragd féléből, például lehet sortüzet nyitni, elaltató gázt lőni, ami ebbel a kis vacakból soha sem fogy ki, hisz egy olyan helyen találták meg, ahol több ezer éve szivárgott a gáz, s ezt magába szívta. Sőt, de még szükség esetén, ha eldobják és rálépnek, felrobban. Arról nem is beszélve, hogy tizenöt méter körzetben semmi nem marad meg, ha felrobban! Az „ellenállók” nagyon erősek, s még talán most is toborozzák az embereket. De Austint nem ezt érdekelte. Fightert épp most indították el az ellenállók rejtek helyéhez, de arról, hogy hogyan sikerült az akció sajnos csak két nap múlva tudhattak meg akármit is a főhadiszálláson.

Fighter repülés közben észrevett a víz közelében egy kis kamerát. Lelőtte, de nem volt olyan szerencséje, hogy a másik ne vegye észre… Ezután a baki után a víz alá merült, s bevetette azt a fegyvert, amit épp most újonnan szerzett a laborból. A smaragdos fegyvert még Austin adta oda tegnap titokban, hogy mondja el hogyan teljesített, s legyen a védelmére. Most a maró hatású funkciót vetette be, ami sikerrel járt a fém robot kamerák ellen… Már csak pár ezer méterre volt tőle az ellenállók rejtekhelye, s már érezte Fighter a csapdákat, veszélyeket, s más egyebet, ami ott volt. Most a kiszedte a smaragdot a fegyverből, s eldobta, Ő maga meg gyorsan hátrébb ment, de tudta jól Őt nem érheti baj. Volt nála tartalék smaragd ötvözet, de hirtelen úgy érezte nem lesz az elég, mert ezernyi kis robot tűnt fel. Fighter abban a pillanatban a magasba repült és a víz felszín felett várta a kis robotokat… Azok nem jöttek… Várt, de semmi… Talán elijesztette a robotokat? S ebben a másodpercben kiugrott vagy száz pók szerű találmány és mind Fighterre. Nem tudta mi történik, de az egyik kis lény a főmeghajtóba kapaszkodott és az áramköreit ki sütötte…