2010. december 5., vasárnap

Kedves olvasók!

A negyedik fejezet hamarosan megjelenik azaz 13.-a előtt. Annyit mondhatok róla, hogy minden megváltozik. A történet vet egy 180 fokos fordulatot, ha mondhatm így :) !Sokminden megváltozik de sokminden megmarad, ezen a blogon is nyomonkövethetitek a pályázatot és ujra felélesztem: Az élet titkait!

2010. október 17., vasárnap

Bocsanat!

Sajnos rossz a gepem igy nem tudopk irni, most van egy olyan pot gep, de ezen nincs ekezet, nincs meg amit eddig irtam, ezert kerlek titeket hogy varjatok es BOCSANAT!

2010. augusztus 13., péntek

Figyelem!

A nyári szünet végéig (azaz mátol 17 nap) nem kerül friss a blogra!Nem tzdtam írni,s el vagyok egy-két dologban akadva!Mikor sajnos megnyílnak az iskola tantermei, úgy majd én is el kezdek írni, és két vagy három héten belül megjelenik mind két oldalon a friss! Sajnálom és bocsánatot kérek minden olvasomtól, hogy nem tudtam írni! Köszönöm mindenki megértését!

2010. augusztus 6., péntek

A legjobb írói díj Eagonnak!



Tudom már adtam egy díjjat Cruentusnak mint legjobb krónika író, de ez más. Nagyon tetszik ahogy Eagon fogalmaz és nagyon szeretem olvasni az 1 perceseit esetleg a fejtegetéseit!Mindenkinek ajánlom és ezt a díjat nem kell tovább adni, nem kell köszönetet mondani, azaz nem kötelező :)!A díjat azért adom át kedves Eagon, mert hálás vagyok a segítségedért, a sok tanácsért és szerintem nagyon jól írsz! Mint már írtam mindenkinek ajánlom, hisz nem hosszú, és nem is untató, sőt izgalmas is!Örülök hogy olvashatom a blogod és a kis történeteidet ezért adom most neked ezt a díjjat!

Üdv: William

2010. július 27., kedd

III. Fejezet

3.Fejezet
Hogy közel-e vagy távol, hisz nem mindegy?



Fighter a sötétben ébredt. A felső testére nézett, s azt látta, hogy kis csípések vannak erős karjain. Egy lámpa világított felé, de körülött árnyak voltak, semmit nem látott, se senkit… Hirtelen egy hang szólalt meg Orosz akcentussal a sötétből. Őt sem látta, ahogy senkit sem… - Hát mit tegyünk vele?- Kérdezte a hang erőteljesen, hogy mindenki hallja a hatalmas terembe. – Égessük el!- Tépjük darabokra! – Zúzzuk porrá!- Szóltak egymás után az ötletek. – Nem, nem. Legyünk diszkrétek, vallassuk ki, s utána engedjük el, vagy semmisítsük meg! –Ezután robbanásszerűen jöttek a válaszok: - Minek elengedni, égetni kell! – Igen így van! – Az égetés jobb, mint az elengedés, nem vagyunk mi úri tisztek, sem nagy emberek vagy tudósok, a vallatás utána égetés! – Így van igen!- Ezután feltűnt egy női hang: - Én vallatom ki!- S ezzel bevitte egy üveg terembe, ahol be senki se látott, de belülről ki minden kilátszott. A nő egy átlagos farmert viselt, s nem volt olyan, mint a többi. Fighter úgy vélte Ő intelligensseb, jobb s kedvesebb. Fighter nem tévedett… Olyan bársonyos volt a hangja, mint a szellő meleg napon, a réten ahol madarak csiripelnek, s pillangók szállnak.
Egyszerű kérdéseket tett fel neki az alig huszonöt éves nő, akit Melanienak hívtak. Olyanokat, mint például ki küldött, honnan küldtek, de egyszerre rosszra fordult Fighter dolga. – Mi volt az ok, amiért ideküldtek, mi csak egy szövetkezet vagyunk abból a célból, hogy az emberek ne háborúzzanak. – Robbantással és pusztítással nem lehet elérni semmit sem! – Épp ezt szeretnénk megmutatni az embereknek. Lássák, hogy milyen rossz a háború, s hogy ugyan ezt csinálják csak ők embereket ölnek, s mi mindig bejelentjük mikor, arról nem is beszélve, mi nem öltünk meg senkit. Az üzenetben lévő kis segítség a 15:30 egy koordináta volt, s leteszteltük a tudósokat rájön-e valaki erre a kis apróságra, s gondolom te rájöttél! – Nem, nem én voltam az, aki rájött, én csak a báb vagyok, ami teljesíti a parancsot! – De hát te, nem ami vagy, hanem aki, hisz te élő lény vagy s, nem egy másik lelketlen android! – Köszönöm!- Mondta ezt Fighter mosolygós arccal. – Ön azt monda aki, nem azt hogy ami. Ez jól esett! - Visszatérve a lényegre most már érted miért csináljuk?- A lány már vissza fogottabb volt Fighterrel szemben. – Tudod… Én sem szeretem a háborút, s egész jó ötlet, hogy megmutassátok ezt az egészet a kormánynak, hogy Ők mit művelnek, de erőszakra a válasz nem erőszak.

-Austin minden rendben van?- Kérdezte Kitty egy kicsit megijedve. – Hát persze csak Fighter körülbelül most ért oda az ellenállók bázisához, hátha ott vannak… S nem használhat adóvevőt, mert lebukik. – Szóval ezért nem hallgattad meg Mr.Forgeron előadását az új fegyverről, amit bevethetnénk… - Apám most azt mondaná- Mondta magában Austin-:
„Hogy közel-e vagy távol, hisz nem mindegy?”. Csak, sajnos arra sosem figyelt, hogy az embereknek érzései vannak… - Nyugodj meg, Ő a legjobb és legfejlettebb bábunk, nem lesz semmi! – Na, hát épp ez az, őt nem lehet pótolni, ha baj van!- Ezzel Austin az irodájába ment, s egy felmérést nézett miszerint a fegyverekből hétezer darabot gyártottak ebből elvittek ezret, de hiányzik egy, ami nem került elő.

-Erre mit mondasz?- Kérdezte Fighter, egy kicsit furán nézve, hogy hasson a lányra. – Jó… na, ide hallgass- ezzel elengedte Fightert –mi próbálunk hatni az emberekre, s egyben a kormányra. Két nap múlva hadat üzenünk a tudósoknak, de ők nem tudják, mi mire készülünk! Ha nem szereted a háborút, segítened kell. Itt egy kis mikrochip, amiben benne van minden, a terv, meg az egész haditerv. Ha bele egyezel, akkor itt van a chip, de keresned kell egy-két társat, segítség képen!- Jó legyen! – Vágta rá Fighter kicsit elhamarkodottan. Most menj, de senki se tudjon róla, csak az, aki biztosan segít. - eközben egy csapóajtót nyitott ki- Ha ezen kimész, akkor a víz alatt lyukadsz ki és ott rögtön menj egyenesen. Onnan már tudod az utat. Ezzel Fighter kisuhant, s úgy csapta meg a víz az arcát, mint hogyha egy tortát vágtak volna hozzá. Egyszer csak minden elment az útjából, legyen az cápa, vagy más vízi gyilkos.


- Már itt kellene lennie!- Mondta ezt, már kicsit ijedten, hogy elveszítik a legértékesebb robotot, akit nem is ők fejlesztettek ki, hanem nagy valószínűséggel az Amerikaiak… - Austin, nem kell aggódnia, Fighter vissza fog térni! – Reméljük, mert ha nem az egész csata megbukik. – Eközben Mr.Forgeron egy levéllel rohant a kezébe Austinhoz. A levél még ismeretlen volt, de Austin tudta, hogy nem tesz jót senkinek. A levélben ez állt:

Kedves tudósok társasága!
Nagyra becsüljük magukat, és egyben tiszteljük is önöket, de ez így nem mehet tovább. Kihívom magukat, és még 400 katonát a frontra. A helyszín már maguknak sem ismeretlen, mert a csatatér tőlünk 3 km-re lesz. A robotjukat elengedtük, de kihallgattuk, s nem fognak csalódni. Ha mi nyerünk, nem kötnek szövetséget Amerikával, se senki mással, s maguk kecmeregnek ki a pácból egyedül, de ez még nem minden. Ha maguk vesztenek, nem háborúzhatnak, de az Amerikaiak se! Ha maguk nyernek, azt csináljuk, amit a kormány akar, és felbontjuk a szövetségünket! Ha bele egyeznek csak annyi a dolguk, hogy eljönnek.

Miután végig olvasta Austin a levelet, csak ennyit mondott:
- Készüljön a hadsereg! Csak négyszáz embert vihetnünk, de most kell bevetnünk a fegyvereket, amit újonnan fejlesztettünk ki!



1 nappal később:
- Tárcsázzák, kérem az Amerikai elnököt!- Mondta Austin egy kicsit dühösen emlékezve az ellenállók levelére. – Elnök Úr kérem, bele kell egyeznie a levélbe amit, átküldünk faxon. Ha nem teszi, elveszik az a lehetőség, hogy legyőzzük őket. – Igen olvastam a levelet én is arra jutottam, hogy nincsen más kiút ebből, csak az, hogy belegyezik Amerika. – Köszönöm elnök Úr köszönöm. – Ezzel letette a kagylót, mégis ideges volt, eközben az órája delet ütött az irodájában. Tudta, ha elveszítik, nem tehetnek mást, mint hogy megalázkodnak azelőtt, hogy nem háborúznak Amerikával

2010. július 23., péntek

Új blog!

Kedves Olvasók!
Már olvashattátok a Végzetünk a Numora medúza első oldalát, s egyben bevezetőjét is. Hosszú gondolkodás után arra jutottam, hogy elindítok egy új blogot, ezzel a témával.Kicsit félek, hisz az első blogom sincs meg egy hosszú ideje, de remélem majd oda is benéztek, még nem keztem el csinálni, még nem is hoztam létre, így még nem láthatjátok a gondolataimban kerengő foszlányokat a blog külsejéről, se a történet folytatásáról. Az élet titkai című művem se marad annyiban hisz a harmadik fejezet már elkészült, csak egy-két kommentre várok a most fel tett első oldarra. Az új blog címét hamarossan láthatjátok a blogon addig is kommenteljetek!

Végzetünk a numora medúza 1. oldal



Folytatása következik! 1.Fejezet:
Mit sem sejtő emberiség

Kedves hallgatók, de visszatérve a témára, ez a 98%-os vízből kialakuló lény 1000 éve talán még a tengerek Ura volt. Megél minden vízben, s van olyan fajta, amelyiket nem is látjuk annyira kicsi. 200 fajtát ismerünk, s ebből, ha jól tudom 70-80 fajta halálos csípést okoz. A legveszélyesebb a Numora Medúza, mely vándorol, és mindenhol ott van. Ha bármilyen kérdésük van az előadás után tegyék fel!- S ezzel egy-két emberre nézett kinek a keze fent volt, hogy választ kapjon kérdéseire. Szóval- s ezzel egy halk katt hallatszott és a képernyőn megjelenő Numora medúza elfedte az egész egyetem falát. De meglepő módon, életnagyságú képet mutatott be Dr.Jonathan Ston ki tengerbiológus s több Nobel díjat söpört be medúza téren, a Numora medúza terén, hogy pontos legyek. S folytatta- Ez a hatalmas lény 15 évenként megjelent Japán partjain a Sushi halászokhoz, de egyszer felbukkant 5 évvel később. Utána meg sokszor mindig! Először nagy válságot okoztak a halászoknak, de később megtanulták, hogy hogyan kell eltávolítani a medúzamérgező részeit. De sajnos túl nagy volt a kockázat a halászoknak, mert nagyon veszélyes volt a csalánsejteket eltávolítani. – Katt és megjelentek a csalánsejtei a lénynek. Mikor a 2132-ben egy Cunami tombolt Amerika egy részén kisodort mindenféle döglött tetemeket. Voltak óriás tintahalak, de voltak Numora medúzák is. Sok tetemet találtak, de ilyenkor ez átlagos, de az nem hogy egy tudós rábukkant egy majdnem 30 méteres egyedre melynek nem 12, hanem 24 tapogatója volt. – Egy újabb katt, egy újabb kép. Most John a majdnem 30 méteres medúzát vetíttette ki a falra, s sok, uh, áh, sss hallatszott… - Íme, amiről beszéltem. Az előadásnak vége. Ha van kérdésetek, tegyétek fel bátran. Halkan hátul az ajtónál két idősebb férfi kezdett el beszélgetni. John kollégái voltak, kik azt javasolták neki, hogy tartson az egyetemistáknak egy előadást a Numora medúzáról. John egyáltalán nem akarta, hisz a legtöbb hallgató nem is értette miről beszélt nekik a több Nobel díjas tudós, de aki értette, az elég kimerítő kérdéseket adott, ami még Johnt is lefárasztotta.