I. fejezet

A bábok születése




Egy rossz döntésre az ember akkor jön rá mikor már késő, egy gép egy rossz döntést meg sem hoz. A harmadik világháborúnak már a közepén járunk, legalább is Európában ezt mondják. A Föld három nagy részre oszlott és először minden békésen alakult, egészen addig, míg Amerika hadat üzent Európának. Utána, minden felgyorsult és egyszer Európa azon kapta magát 6 év elteltével, hogy az emberek fogyóban vannak, a sebesültek légyszáma nő, és a pénz kifogy. Igen a pénz elfogy mely annyi éven át tartotta biztonságban Európát. Most mindennek vége. Az emberek már semmit sem tudtak csinálni Európában, így egyet tehettek csak. Azt, amire sohasem számítottak, hogy meg kell tenniük. Hiszen, megfogadták maguknak az Európaiak, hogy csak maguk, egyedül fogják legyőzni Amerikát. De nem volt mit tenniük, így szövetkezniük kellet egy szomszédos kontinenssel, aminek a neve Exedron volt. Exedron nagy és hatalmas erővel rendelkezett, de az Európaiak nem tudták mit csináltak, csak harcoltak, hogy fennmaradjon az, amit több ezer évig építettek. Egy nagy robbanással kezdődött, mely végig söpört mindenen. Európában a tudósok kifejlesztettek egy hihetetlen technikával rendelkező lényt. Egy bábot mely az ember parancsát teljesíti élete árán is és harcol Európáért, miközben a jeleket fogja és a megadott bázisba küldi. Hihetetlen gyors és erős volt, de eközben emberek is harcoltak a „bábokkal” egyaránt hisz ép hogy, ki tudtak fejleszteni 1000 db-ot, mely így is Európa költségeit már is túlhaladta. Régen a katonák a jó ügy érdekében harcoltak, de most, minden megváltozott. Mikor kifejlesztették a „bábot” a katonák, nem fogadták el, hogy őket lecserélték egy gépre, melyben a katonáknak igaza is volt. Ha egy ember helyett egy gép dolgozik, akkor lassacskán átveszi a hatalmat a gép, de ezt még senki sem tudhatta. Európában az emberek ellustultak. És mikor jóra fordult Európa sorsa, az Amerikaiak elkaptak egy bábot. A katonák és emberek nem érették, hogy mi ebben a jó, de Angliában már zajlott az élet. A báb állandó jeleket küldött, mely tiszta és érthető volt. Minden ország hallotta, de egy sem akarta el hinni. Miután az Amerikaiak, rájöttek, hogy egy lehallgató rendszer van a bábban, azt rögtön lekapcsolták. A robotot úgy építették meg, hogyha már csak részekben van, még akkor is tudják a fő hadiszáláson pontos koordinátáját. Európának a nyeresége egyre nőt és nőt, de ezt az Amerikaiaknak tűrniük kellet, de a báb elfogása sok hasznot hozott az ellenséges csapatnak Amerikában. A robotot átszabták ember formájúra és 10 évvel később visszaküldték Európába, mint aki elszökött. Persze nem csak a kinézetén változtattak, hanem állandó kapcsolatuk volt vele és részben ők irányították. A bábot nem csak kémkedési eszköznek használták, hanem képességeket adtak neki, melyet más báb nem tudott. Olyan képességekkel ruházták fel, mint pl.: repülni, alakot váltani és még álcázni is tudta magát. Így jött létre az első „szuper báb” Fightink!




Fighter mikor visszaért Európa légterébe 10 évvel később, az Európaiak, nem értették, hogy egy akkora tárgy, hogyan tud repülni. Mikor eltűnt a báb a radarok elöl, hirtelen a bázison találták, és a tudósok megvizsgálták, hihetetlen eredményre bukkantak. A bábnak, megmaradt az azonosító kódja így le tudták azonosítani, hogy ő volt x719-as robot, ami még az első kategóriába tartozott, amiből már csak Fighter maradt meg, mert a többi bábot mind meg semmisítették, hogy a túl lassú robotoknak híre ne jusson napvilágra, hiszen csak Európában tudták. Senki se értette, hogyan tudott kiszabadulni, de az Európaiak, csak segítségnek vették, hiszen Fighter már járt az ellenség táborában, és nem hogy csak a táborában, hanem az Amerikaiak kezében, hiszen Fighteren több dolgot is változtattak a kinézetén kívül. Az Európai tudósok rögtön kérdezgettek az ottani technikáról és ő, mindent el is mondott nekik, miközben az Amerikaiak hallottak mindent az Európaiakról. Fightert mindenki kedvelte, de a robotnak nem voltak érzései, és néha az Európai tudósokat meg is kérte, hogy alakítsa át őt emberré, de kinevették, hogy egy olyan szuperlény, miért akarna ember lenni, aki meghal, vagy megölik. 3 évig ment ez a kis játék. Az Amerikaiak mindent tudtak, de Európában semmit sem sejtettek. Fighter sok győzelmet hozott az Európaiaknak, de nem úgy, hogy pusztította az ellenséget, hanem úgy, hogy visszavitte azt a főhadiszállásra. Az Európai tudósok azt mondták, hogy Fighter az ő találmányuk, de hazudtak és nem sejtették, hogy az Amerikaiak másnap reggel támadni fognak. Fighter mondta a tudósoknak, hogy másnap rossz fog közelegni, de nem hittek neki.





Egy országért csatázni szép, és hazafias dolog. De ez a harc, más volt… Exedronnal a szövetség megbukott, és az Európaiak bírták is volna erővel és ésszel az Amerikaiak ellen, de már nem csak Amerika támadott. Exedron nagy része is hadat üzent Európának, akik szövetséget kötöttek Amerikával Európa ellen. Az egyetlen földrész, mely nem kötött senkivel sem szövetséget, kezdett széthullani… Franciaország, már nem Amerikát és Exedront támadta, hanem Angliát, újabb polgárháborúk alakultak ki Európában és Oroszország hadat üzent Szlovákiának, Magyarországnak és Rómának egyaránt, mert vissza akarták hozni a Szovietuniot, és azt nagyobbítani akarták. A polgárháborúkból már csak egy maradt, ami talán még a végletekig is elment volna, ha Anglia nem állította volna meg. Exedron abbahagyta a csatákat, de Amerika kitartott annyi éven át… De egyszer csak Európában, Amerikában és Exedronon is egyaránt minden lecsendesedett. Az utakon nem hallottak emberek gépkocsik zaját, a tereken nem hallhatták a „világvége” szót, és az emberek lenyugodtak, mert vártak valamit, valami jót, de ezt Amerika nem fogadta el, nem hagyta a semmibe veszni minden tervét, csak azért mert nem jó harcolni, embereket ölni, másokat becsapni. Nem, Amerikának ez kellett, az állandó hadakozás és más politikai viták… De senki se sejtette volna, hogy Fighterrel fogják elvégeztetniük a piszkos dolgokat. Fighter arra kellet, hogyha elég információt szerez, akkor semmisítse meg az egész főhadiszállást, a testében lévő bombával.




-Hopp, Hopp katonák, mikor a frontra érünk, csak magukra számíthatnak!
És ezzel az Európaiak új ezredet küldtek a harcmezőre…
-Gyorsan, mindenki hopp, hopp, hopp!
-A gép leszállásra engedélyt kapott indulhatnak.
-Hallották mozogjanak! Mondta egy mogorva és mély hang. Ez az ember nem volt más, mint a csapat új ezredese Mr.Revolting vagy, ahogy szólítani kellett Revolting ezredes. A férfi kemény és komoly volt, egyáltalán nem az a nevetgélős fajta, de egy kicsit, mint hogyha túlontúl erős és erőszakos lett volna… Revolting ezredes talán még szeretett is harcolni, hiszen amikor egy Amerikait eltalált, még talán vigyorgott is. A harcmezőre értünk, nem volt mit tenni, ott az a szabály, hogy: „megölnek, vagy te ölöd meg őket”. Csak akkor jössz rá, hogy mit csinálsz a harcmezőn, mikor már a kezeden egy sebbel ölöd az ellenfeled. Én csak egy egyszerű katona voltam, melyet ide-oda ugráltattak, de volt egy elit csapat, melyet szintúgy Revolting ezredes vezetett. Revolting büszke volt a csapatra, amit ő képzett ki, de az elitek csak robotokkal harcoltak, és csak 3. szériás robotokkal, akik a legújabb fegyverekkel voltak kifejlesztve. Fighterre hasonlítottak, de nem tudtak olyat csinálni, mint az ellenség, így szúrta a szemüket a tudósoknak, hogy nem is sikerült olyan jól. A tudósok azon töprengtek, hogy Fightert szétszedik, és teljes irányításuk alá veszik, de ezt Dr.Austin nem engedte, hisz ha az összeszerelésben hibát ejtenének, az a tökéletes robot vesztét is jelenthetné. Igen… Dr.Austin mentette meg az ellenség tervét, ha ő most nem szolhatott volna bele a beszélgetésbe, akkor talán elvesztettek volna egy robotot, de kiderült volna az Amerikaiak mocskos terve arról, hogy Fighter csak egy buta doboz, mellyel azt lehet játszani, amit akar az ellenség…
-Figylemem katonák, ez itt a harcmező, és nem valami kocsma, amiben halára lehet inni magunkat. Aki nem tartja be a szabályokat elbukik, és meghal, ha betartod a szabályokat, talán túléled, de ezt senki sem garantálhatja…
-Igen, a legjobban egy jó kis „harcbevezetőben” lehet elgondolkodni, mely igaz, bár félelmetes… Ki gondolná, hogy ilyen rossz a hazáért küzdeni, hisz hősies dolog, vagy talán nem? Igen, hősies, de ez nem azt jelenti, hogy zsoldos katonának lenni hősies cselekedet, hisz manapság már csak az harcol, aki kap is érte. A világ tönkrement, s már nem azok a „boldog szép napok” voltak minden nap.
-Dr. Austin kérem, fáradjon be az irodámba!- Szólt Mr.George az egész báb hadművelet irányítója.
Austin nem tudta mit akarhat tőle Mr.George, de nem lesz jó vége, hiszen ők örökös ellenségek. Dr.Austin tett a bábokért, viszont George semmibe vette az egészet, ő csak egy játéknak hitte ezt az egész harcot, és nem vette figyelembe a több ezer emberi halottat melyek saját hazájukért harcoltak, akár az életük árán is. Voltak jobbak, rosszabbak és jók és gonoszak, hiszen az emberek felét csak pénzel tudták rávenni arra, hogy saját hazájukat mentsék.
-Eggyet szeretnék kérdezni, utána mehet vissza, és nem kell az én arcomat tovább bámulnia… - Mondta ezt kicsit haragosan Mr.George
-A bábok 4. generációja jobban sikerült, mint az előző többi?
-Feltehetőleg igen, bár nem olyan ügyes, mint Fighter. - Hangsúlyozta ezt Austin.
-Figyeljen most jól ide Dr.Austin! Engem az a robot, nem érdekel addig, míg mi nem tudunk jobbat csinálni annál a papírmasé doboznál, ne dicsérje meg az ellenség technikáját, azért mert még övék a robot. És csak feltüntetném, hogy még övék a robot, viszont ha mi egy jobbat csinálunk, majd ők dicsérhetnek minket!
-Kérem, Mr.George mi itt a laborban próbálunk kifejleszteni egy még jobb még ügyesebb bábot, de ez akár beletelhet több évbe is, inkább nézze azt, hogy a 4. szériás bábok, mily erőteljesek. S ezzel rámutatott egy golyóálló üveggel védetett szobára, amiben a bábok teszt droidokkal harcolnak.
-Jolvan, de akkor lássam az eredményt, mert nem tűröm tovább az ígérgetéseket, most mennem kell, később találkozunk, s még elbeszélgetünk a munkájáról. - S ezzel aztán föl pattant és eltávozott irodájából…
Ezek után ő rögtön egy megbeszélésre ment, a báb 5. generáció alaprajzával, mert mint mindenki tudta a báb hadművelet irányítója telhetetlen. Az előadása mindenkit lenyűgözött, hiszen Austin munkáját mutatta be, aki mindig törekedett arra, hogy felettese megkapja azt, amit akar, de tudta mindenki, hogy Dr.Austin, sokszor túlhajszolta magát csak azért, hogy George prezentációja jól sikerüljön, s ne járassa le magát a nyilvánosság előtt, hiszen tudta, ha őt kirúgják, neki is mennie kell. Bár néha Austin is megkívánja, mint minden más ember a szórakozást, de erre csak nagyon ritkán kerülhetett sor, mert Austinnak a munkája volt az élete…
A 4. szériás bábokból 15 000-et fejlesztettek ki és a teljesítményük elképesztő volt. Igyekeztek Fighter alaprajza alapján dolgozni, de annak csak egy töredéke volt meg és nem tudtak ugyan olyan bábot csinálni. Miközben Fightert vizsgálták ő felvett mindent és az Amerikaiak mindent láttak, és hallottak, így ők már az Európai tudósok technikáját is használhatták. Viszont, ők nem holmi bábot akartak, hanem tankokat, melyet nem ember irányít, repülőket, mellyel nem kockázatos repülni. Atomfegyvereket, melyet akkor robbantanak fel, mikor akarnak. Akkora lenne, mint egy nagyobb kullancs, hogy ne vegyék észre… Az Amerikaiaknak minek is kéne egy robot, melyet elkaphatnak és lenyomozhatnak, nem nekik jobb ötleteik voltak, bár ezek közül nem mindegyik valósulhat meg, hiszen a saját fejletségük sokkal előre valóbb volt, de még így is sokat segített nekik a Figheterben lévő bomba, ami nem volt borsó méretű, de bármikor felrobbanthatták volna. Eközben Austin azon gondolkozott, hogy engedélyt kér Fighter felnyitásra, hogy nála jobb robotokat alkalmazhassanak a csatában. Mr.George nemet mondott, mert azt akarta, hogy ne lemásolják a robotot, hanem nála egy jobbat fejlesszenek… Austinnak már elege volt abból, hogy a felettese mindig nemet mond az ötletére. Viszont, volt egy jobb ötlete arra az esetre, ha ezt mondja neki durva felettese. Ha nem is nyithatja fel, akkor legalább had tudja, mi van benne egy saját találmány segítségével, amit arra használ, hogyha egy chip nem jól működik, akkor tudja mi a baj, ezért ez a szerkezet átlát a fémen, aranyon, vason. De egyetlen egy gond volt vele. Az, hogy ez a szerkezet, csak a külső dolgokat tudta megmutatni, és a bombát, ami Fighter legbelsejében volt, nem mutathatta meg.




-Austin gyere, csak ezt nézd meg! Szólt távolról egy hang, aki a hologram képernyőre mutatott. A képen egy báb vehető ki homályosan, aki épp Amerikaiakat ment meg, csak annyit lehet látni, hogy repül és nem emberszerű a mozgás, amúgy semmi más, viszont az nem derült ki, hogy Fighter. Austin csodálkozott, hogy hogyan történhetett ez, s nem értette, hogy egyáltalán hogyan tudták megszerezni Fighter technikáját, hisz ő maga mondta, hogy azon kívül, hogy ember testet adtak neki, semmi más nem történt. Ő igazat mondott, de azt már nem mondta el, hogy ő segít az ellenségen… Austin próbálta átvizsgálni az összes bábot, de a 41 000 bábból csupán 500-at sikerült, hisz vagy meg semmisültek, esetleg kint harcoltak és nem lehetett visszahívni. Az idő telt és Austin nem tudott mit tenni. Bántotta, hogy az ő keze alatt született bábok egyike áruló lett, vagy a terve kitudódott. Bántotta az is, hogy nem mozdulhatott ki munkahelyéről és minden nap dolgoznia kellet ahhoz, hogy megtudja, melyik bábon van rajta az ellenség keze. Miután 20 000 bábot megvizsgált, felugrott és rögtön George irodájába rohant.
-Hogyan merészeli ezt képzelni, hogy én majd itt 2 hónapig állandóan a bábokat vizsgálgassam, miközben maga jól eljátszik a kint meghaló emberekkel és elpusztuló bábokkal. Míg én állandóan fejlesztem az újabb és újabb szériás bábot addig maga ül a babérjain és egy normális prezentációt nem tud bemutatni. S ezzel egy hologram vázlatot dobott oda. A szék megfordult, és Austin nagy megdöbbenésre nem az akkor érkező George, hanem az ügyintézés vezető, aki mindent irányít Mr.Forgeron ült a székben. Mikor George elkezdett volna mentegetőzni, Mr.Forgeron megfogta a prezentáció vázlatait, amit George csinált. Csönd volt az irodában.
Austin nem tudta, hogy örüljön, hogy felettese lebukik, vagy inkább sajnálja. Olyan csönd volt, hogy az óra kattogását is lehetett hallani és még az asztalról leszállingózó port is észre lehetett venni, hisz Mr.George meg sem mozdult, s még egy pisszenést sem adott ki. Forgeron sokáig olvasta a vázlatot és néha meg döbbentő arckifejezéseket tett, a borzalmas irományra, amit olvasott… Az előadáson ugyan ott volt, s még meg is dicsérte, de mikor George Austin felé nézett, s mintha akarna valamit mondani neki, a hologram képernyőt lecsapta, s mindegyikőjüket az irodájába hívatta.
-Amit olvastam, és láttam, megdöbbentően borzalmas volt. Nem értem, hogy eddig hogyan nem vettem észre a hibát, ami magában van. Ezzel Georgra nézett, aki egy kávét nyújtott neki.
– Nem köszönöm! Intett felé.
-Mr.Forgeron, kérem, mindenkinek vannak rossz napjai. Én azért nem tudtam ezt most megcsinálni, mert fáradt voltam és nem volt már erőm hozzá!
-Nézze, én megértem az ilyet, de érzem, hogy maga most hazudik. Inkább mesélje el maga Dr.Austin!
Ezek után Austin szépen elmondott mindent és talán még látszott rajta, hogy örül annak, hogy végre nem kell George a nagy báb hadművelet irányítójának az árnyékában élni. Beszámolt arról is, hogy telhetetlen és erőszakos, s olyan technológiával rendelkező lényt akar, mint az Amerikaiaknak van, sőt még jobbat. Ami eszébe jutott, elmondta. Ezzel meg könnyebbült és talán még jobban is érezte magát a történtek után. Forgeron irodája olyan volt, mintha középkorban lettünk volna. Mindenhol nagy, s régi hajós térképek, kormányok lógtak. Régi gyertyatartók a falon, arany töltő toll. Talán még szebb is volt, mint a mai modern díszek és mindenféle számítógépek.
- Mr.George én megkedveltem magát, de lássuk be, ön becsapott engem. Ezért sajnos egy dolgot tehetek. Sajnálattal közlöm, el kell, hogy bocsássam!
- Mr.Forgeron, ezt nem teheti, azért mert volt pár hibája, nem rúghatja ki! Igen, Austin sajnálta Georgot, és még védte is, bár nem szívesen tette, mert igaz sajnálta, mégse szerette. Forgeron nem hallgatott rá, inkább hagyta, hogy Austinnak legyen jobb, hiszen ő nem tudta mit csinál. Georgot elbocsájtotta, s Austint nevezte ki a báb hadművelet irányítójának. Viszont Austin nem szerette volna, ha ő lépne George helyére, mégis megérdemelte, mert bár nem szerette felettesét, mégis tisztelte és sajnálta. Austin nem az a nyalizós típus, őt, ha bántják, csak a végső esetben szúr ki az illetővel, s bát George sokáig húzta, mégse a végső eset volt…
-Mondja Austin, maga miért nem szólt nekem, rögtön megkapta volna még akkor George állását, és nem kellet volna az ő árnyékában élnie!
-Tudja Mr.Forgeron George azon kívül, hogy nem nagyon értett ahhoz, amit csinált, elintézte a pénzügyeinket, és kiváló tárgyaló volt, azon kívül az ötletei is egészen jók voltak…
- Igen, lássuk be ez igaz, de még most sem értem, viszont engem jobban érdekelne a 4. szériás bábok, mert még semmit sem tudok róla.
- Nagyon fejlettek, viszont nem elég erősek, bár felszereltük minden egyes mai fegyverrel, mégsem tud gyorsan és pontosan tüzelni. Már ugyebár látta az előadást, amit csináltam, és Georg adta elő, de amin most dolgozunk, akár felülmúlhatja az eddigi bábok fejletségét. Viszont akadt egy probléma!
- Mi lenne az a probléma? Kérdezte kicsit meglepően Forgeron.
-Az egyik bábunk segített az ellenségnek. Észrevettük, hogy nem ember, és láttuk, hogy egy báb. Már átvizsgáltam a bábok több mint a felét, semmit sem találtam, igaz Fightert kicsit át szerkesztette az ellenség, bár Fighter azt mondta, hogy nem másolták le az alaprajzát, szóval feltehetőleg nem az övék.
- Dr.Austin, én nagyra becsülöm magát és a munkáját, de ha erről nem intézkedik, akkor magát se kímélhetem, bár sokkal kegyesebb leszek magával, mint Georgal voltam. Egyet tudok javasolni, állítson oda 40 laborost és együtt nézzék át, ha valamit találnak, rögtön szóljanak, s én rögtön intézkedem!
Ezzel az elegáns székéből felállt és kikísérte Austint.
-És még valami, számítok magára!
-Köszönöm Mr.Forgeron! S ezzel eltávozott. Talán már jobban érezte magát, hogy nem kell Georgot hallgatnia, de ideges volt azért, mert ha nem találja meg a beépített bábot, talán őt is kirúghatják… Senki se bírna ekkora felelősséget. Még 21 ezer báb, hát nem kis munka, de talán egy kicsit örülhet is, hisz elérte azt, amire életében vágyott. Azt gondolta, talán le is csillapodik a háború és lassan vége, de még senki se sejtette mit hoz a holnap. Ki tudja, lehet, hogy Austin fellégezhet, de nem kéne előre örülni…