III. Fejezet

3.Fejezet
Hogy közel-e vagy távol, hisz nem mindegy?



Fighter a sötétben ébredt. A felső testére nézett, s azt látta, hogy kis csípések vannak erős karjain. Egy lámpa világított felé, de körülött árnyak voltak, semmit nem látott, se senkit… Hirtelen egy hang szólalt meg Orosz akcentussal a sötétből. Őt sem látta, ahogy senkit sem… - Hát mit tegyünk vele?- Kérdezte a hang erőteljesen, hogy mindenki hallja a hatalmas terembe. – Égessük el!- Tépjük darabokra! – Zúzzuk porrá!- Szóltak egymás után az ötletek. – Nem, nem. Legyünk diszkrétek, vallassuk ki, s utána engedjük el, vagy semmisítsük meg! –Ezután robbanásszerűen jöttek a válaszok: - Minek elengedni, égetni kell! – Igen így van! – Az égetés jobb, mint az elengedés, nem vagyunk mi úri tisztek, sem nagy emberek vagy tudósok, a vallatás utána égetés! – Így van igen!- Ezután feltűnt egy női hang: - Én vallatom ki!- S ezzel bevitte egy üveg terembe, ahol be senki se látott, de belülről ki minden kilátszott. A nő egy átlagos farmert viselt, s nem volt olyan, mint a többi. Fighter úgy vélte Ő intelligensseb, jobb s kedvesebb. Fighter nem tévedett… Olyan bársonyos volt a hangja, mint a szellő meleg napon, a réten ahol madarak csiripelnek, s pillangók szállnak.
Egyszerű kérdéseket tett fel neki az alig huszonöt éves nő, akit Melanienak hívtak. Olyanokat, mint például ki küldött, honnan küldtek, de egyszerre rosszra fordult Fighter dolga. – Mi volt az ok, amiért ideküldtek, mi csak egy szövetkezet vagyunk abból a célból, hogy az emberek ne háborúzzanak. – Robbantással és pusztítással nem lehet elérni semmit sem! – Épp ezt szeretnénk megmutatni az embereknek. Lássák, hogy milyen rossz a háború, s hogy ugyan ezt csinálják csak ők embereket ölnek, s mi mindig bejelentjük mikor, arról nem is beszélve, mi nem öltünk meg senkit. Az üzenetben lévő kis segítség a 15:30 egy koordináta volt, s leteszteltük a tudósokat rájön-e valaki erre a kis apróságra, s gondolom te rájöttél! – Nem, nem én voltam az, aki rájött, én csak a báb vagyok, ami teljesíti a parancsot! – De hát te, nem ami vagy, hanem aki, hisz te élő lény vagy s, nem egy másik lelketlen android! – Köszönöm!- Mondta ezt Fighter mosolygós arccal. – Ön azt monda aki, nem azt hogy ami. Ez jól esett! - Visszatérve a lényegre most már érted miért csináljuk?- A lány már vissza fogottabb volt Fighterrel szemben. – Tudod… Én sem szeretem a háborút, s egész jó ötlet, hogy megmutassátok ezt az egészet a kormánynak, hogy Ők mit művelnek, de erőszakra a válasz nem erőszak.

-Austin minden rendben van?- Kérdezte Kitty egy kicsit megijedve. – Hát persze csak Fighter körülbelül most ért oda az ellenállók bázisához, hátha ott vannak… S nem használhat adóvevőt, mert lebukik. – Szóval ezért nem hallgattad meg Mr.Forgeron előadását az új fegyverről, amit bevethetnénk… - Apám most azt mondaná- Mondta magában Austin-:
„Hogy közel-e vagy távol, hisz nem mindegy?”. Csak, sajnos arra sosem figyelt, hogy az embereknek érzései vannak… - Nyugodj meg, Ő a legjobb és legfejlettebb bábunk, nem lesz semmi! – Na, hát épp ez az, őt nem lehet pótolni, ha baj van!- Ezzel Austin az irodájába ment, s egy felmérést nézett miszerint a fegyverekből hétezer darabot gyártottak ebből elvittek ezret, de hiányzik egy, ami nem került elő.

-Erre mit mondasz?- Kérdezte Fighter, egy kicsit furán nézve, hogy hasson a lányra. – Jó… na, ide hallgass- ezzel elengedte Fightert –mi próbálunk hatni az emberekre, s egyben a kormányra. Két nap múlva hadat üzenünk a tudósoknak, de ők nem tudják, mi mire készülünk! Ha nem szereted a háborút, segítened kell. Itt egy kis mikrochip, amiben benne van minden, a terv, meg az egész haditerv. Ha bele egyezel, akkor itt van a chip, de keresned kell egy-két társat, segítség képen!- Jó legyen! – Vágta rá Fighter kicsit elhamarkodottan. Most menj, de senki se tudjon róla, csak az, aki biztosan segít. - eközben egy csapóajtót nyitott ki- Ha ezen kimész, akkor a víz alatt lyukadsz ki és ott rögtön menj egyenesen. Onnan már tudod az utat. Ezzel Fighter kisuhant, s úgy csapta meg a víz az arcát, mint hogyha egy tortát vágtak volna hozzá. Egyszer csak minden elment az útjából, legyen az cápa, vagy más vízi gyilkos.


- Már itt kellene lennie!- Mondta ezt, már kicsit ijedten, hogy elveszítik a legértékesebb robotot, akit nem is ők fejlesztettek ki, hanem nagy valószínűséggel az Amerikaiak… - Austin, nem kell aggódnia, Fighter vissza fog térni! – Reméljük, mert ha nem az egész csata megbukik. – Eközben Mr.Forgeron egy levéllel rohant a kezébe Austinhoz. A levél még ismeretlen volt, de Austin tudta, hogy nem tesz jót senkinek. A levélben ez állt:

Kedves tudósok társasága!
Nagyra becsüljük magukat, és egyben tiszteljük is önöket, de ez így nem mehet tovább. Kihívom magukat, és még 400 katonát a frontra. A helyszín már maguknak sem ismeretlen, mert a csatatér tőlünk 3 km-re lesz. A robotjukat elengedtük, de kihallgattuk, s nem fognak csalódni. Ha mi nyerünk, nem kötnek szövetséget Amerikával, se senki mással, s maguk kecmeregnek ki a pácból egyedül, de ez még nem minden. Ha maguk vesztenek, nem háborúzhatnak, de az Amerikaiak se! Ha maguk nyernek, azt csináljuk, amit a kormány akar, és felbontjuk a szövetségünket! Ha bele egyeznek csak annyi a dolguk, hogy eljönnek.

Miután végig olvasta Austin a levelet, csak ennyit mondott:
- Készüljön a hadsereg! Csak négyszáz embert vihetnünk, de most kell bevetnünk a fegyvereket, amit újonnan fejlesztettünk ki!



1 nappal később:
- Tárcsázzák, kérem az Amerikai elnököt!- Mondta Austin egy kicsit dühösen emlékezve az ellenállók levelére. – Elnök Úr kérem, bele kell egyeznie a levélbe amit, átküldünk faxon. Ha nem teszi, elveszik az a lehetőség, hogy legyőzzük őket. – Igen olvastam a levelet én is arra jutottam, hogy nincsen más kiút ebből, csak az, hogy belegyezik Amerika. – Köszönöm elnök Úr köszönöm. – Ezzel letette a kagylót, mégis ideges volt, eközben az órája delet ütött az irodájában. Tudta, ha elveszítik, nem tehetnek mást, mint hogy megalázkodnak azelőtt, hogy nem háborúznak Amerikával

Új blog!

Kedves Olvasók!
Már olvashattátok a Végzetünk a Numora medúza első oldalát, s egyben bevezetőjét is. Hosszú gondolkodás után arra jutottam, hogy elindítok egy új blogot, ezzel a témával.Kicsit félek, hisz az első blogom sincs meg egy hosszú ideje, de remélem majd oda is benéztek, még nem keztem el csinálni, még nem is hoztam létre, így még nem láthatjátok a gondolataimban kerengő foszlányokat a blog külsejéről, se a történet folytatásáról. Az élet titkai című művem se marad annyiban hisz a harmadik fejezet már elkészült, csak egy-két kommentre várok a most fel tett első oldarra. Az új blog címét hamarossan láthatjátok a blogon addig is kommenteljetek!

Végzetünk a numora medúza 1. oldal

Folytatása következik! 1.Fejezet:
Mit sem sejtő emberiség

Kedves hallgatók, de visszatérve a témára, ez a 98%-os vízből kialakuló lény 1000 éve talán még a tengerek Ura volt. Megél minden vízben, s van olyan fajta, amelyiket nem is látjuk annyira kicsi. 200 fajtát ismerünk, s ebből, ha jól tudom 70-80 fajta halálos csípést okoz. A legveszélyesebb a Numora Medúza, mely vándorol, és mindenhol ott van. Ha bármilyen kérdésük van az előadás után tegyék fel!- S ezzel egy-két emberre nézett kinek a keze fent volt, hogy választ kapjon kérdéseire. Szóval- s ezzel egy halk katt hallatszott és a képernyőn megjelenő Numora medúza elfedte az egész egyetem falát. De meglepő módon, életnagyságú képet mutatott be Dr.Jonathan Ston ki tengerbiológus s több Nobel díjat söpört be medúza téren, a Numora medúza terén, hogy pontos legyek. S folytatta- Ez a hatalmas lény 15 évenként megjelent Japán partjain a Sushi halászokhoz, de egyszer felbukkant 5 évvel később. Utána meg sokszor mindig! Először nagy válságot okoztak a halászoknak, de később megtanulták, hogy hogyan kell eltávolítani a medúzamérgező részeit. De sajnos túl nagy volt a kockázat a halászoknak, mert nagyon veszélyes volt a csalánsejteket eltávolítani. – Katt és megjelentek a csalánsejtei a lénynek. Mikor a 2132-ben egy Cunami tombolt Amerika egy részén kisodort mindenféle döglött tetemeket. Voltak óriás tintahalak, de voltak Numora medúzák is. Sok tetemet találtak, de ilyenkor ez átlagos, de az nem hogy egy tudós rábukkant egy majdnem 30 méteres egyedre melynek nem 12, hanem 24 tapogatója volt. – Egy újabb katt, egy újabb kép. Most John a majdnem 30 méteres medúzát vetíttette ki a falra, s sok, uh, áh, sss hallatszott… - Íme, amiről beszéltem. Az előadásnak vége. Ha van kérdésetek, tegyétek fel bátran. Halkan hátul az ajtónál két idősebb férfi kezdett el beszélgetni. John kollégái voltak, kik azt javasolták neki, hogy tartson az egyetemistáknak egy előadást a Numora medúzáról. John egyáltalán nem akarta, hisz a legtöbb hallgató nem is értette miről beszélt nekik a több Nobel díjas tudós, de aki értette, az elég kimerítő kérdéseket adott, ami még Johnt is lefárasztotta.

Kedves Olvasók!

Se magam, s még sokan mások sem tudják elolvasni a kép miatt a szöveteget, ezért ideiglenessen, míg nem találok jobb megoldás, fekete lesz a szöveg mögött, így jobban el lehet olvasni a szöveget.A friss későn érkezik meg, mert sajnos minden közbejött, s nem tudtam írni egy sort se, de addig hogy ne unatkozzatok,rakok majd fel a Végzetünk a numora medúza folytatásábol, azaz első oldalát.


Köszönöm mindenki megétését: William

A legjobb krónika író!

Kedves Cruentus!


Ez a díj nem olyan mint a többi.Nem kell átadnod másnak, nem kell megköszönnöd stb.Ez a díj csak rajtad ragyog, s senki máson.Örülök hogy a kreatív blogger író díjnál rám gondoltál, de én már azelött elkészültem ezzel a kis aprósággal, hogy megmutassam, te írod a legjobb krónikákat.Az oldaladra nem kötelező kiraknod, ez csak egy figyelmeztetés arra, hogy a szememben már elérted ezt a címet.


Örülök hogy halandó barátod lehetek: William

Kreatív blogger díj!

Kedves Olvasók!

Nem számítottam díjra, főleg erre a címre nem. Köszönöm szépen kedves Vámpír barátomnak Cruentusnak, hogy rám is gondolt.Eltekintve a feltételektöl, meghatódttam mikor olvastam a rólam írt szavakat!Nem tudom-e olvastátok Cruentus bejegyzését, de egyet értek vele: Ha valaki kap egy aranyat, s tovább kel adnia 7 másik embernek a díj már nem díj, s nem tünteti ki magát a sok közül. Mivel a feltételeket tudnotok kell (akik megkaplyák tőlem a díjjat) ezért leírom:

1. Meg kell köszönnöm annak az illetőnek aki rám gondolt!

2.A logót ki kell tenni a díjazott blogra

3.Be kell linkelnem azokat akiknek tovább adom

4.Írni kell magamról 7 dolgot

5.Tovább kell adnom max. 7 bloggernek

6.Be kell linkelnem akitől kaptam

7.Írnom kell nekik, hogy dudják , ők kapták a díjjat.

Mivel már megköszöntem most írok magamról egy keveset.Nem vagyok egy türelmes tipus, s nem annyira szeretem a Love storykat, de vannak egy-két jók.A SF-ek szerintem ezerszel jobbak, s az már inkább bejön.. De van egy olyan érzésem, hogy csak azért tetszik jobban mert fiú vagyok.(Ez számít egy tulajdonságnak ?! xD ) Szeretem a kutyákat, míg a macskákat nem nagyon, hisz jó pl.: A kutya véletlenül karmolja meg gazdáját, míg a macska direkt.. És legyen az a hetedik, hogy szeretek írni, s szerintem ezzel sokan vagyunk. Nm biztos hogy profik, de jók!

Jelöltjeim:

Emi: Sokat segített, s kommentelt.Megérdemli a díjjat, de azt nem hogy teljes mértékben összehasonlítsák velem, vagy akárki mással, de szerintem ezt senki, hisz senki se egyforma. A története nagyon jó, s sokszor olvasom. Nekem nagyon tetszik, s sokaknak ki kéne próbálniuk.

Zora Kilbone: Sajnos nyári szünet van a blogján, de ő segített a blogomnak legtöbször, nem is beszélve arról, hogy a története alapján találtam meg őt. Nagyon tetszik, de ide is le kell írnom, hogy nekem ez egy büntetés, hogy hasonlítsam össze az emberek történeteit. Nem tudom, de ha tudnám se akarnám, hisz nekem nagyon tetszik az ő, s még egy-két blogger története.S még megköszönném neked, ha olvasod ezt, hogy ennyiszer segítettél, s kommentet írtál, még talán ha jól tudom talán veled volt második linkcserém, s tőled szereztem egy két látogatót.

Külön egy-két okból:

Benina: Te segítettél elösször, s ezt köszönöm. Nem küldeném el neked a díjjat, hisz olvastam Cruentustól már megkaptad. Köszönöm az első linkcserémet, s hogy ha kértelek kommenteltél.Nem szeretnék neked kellemetlenséget okozni, ezért nem küldöm vissza a díjjat.

Első vámpír barátom Cruentus: Mivel ha visszaküldeném a díjjat, szerintem meglenne a főfogás, ezért ezt nem tenném. Nagyon köszönöm szavaidat, s én szívem szerint neked is küldtem volna, de olvastam, hogy nem szetenél ilyen kellemetlen helyzetbe kerülni, de ez érthető, szerintem akár mi kezet is foghatnánk.Nagyon tetszik amit írsz, és én mindig el is olvasom, ha van időm, de sajnos az élet szalad, persze ez rád nem mondható.Nagyon köszönöm szépen a díjjat.

Végzetünk a numora medúza

Végzetünk a numora medúza


Ez a történet, nem egy messzi-messzi galaxisban kezdődőt, s nem is Pandorán, ahol a navik élnek együtt a természettel. Ez a történet itt a Földön ad betekintést a mindennapi károkba, s a történetnek nem csak valós alapja van, hanem maga a tény, hogy mint több ezer éve ők uralták a tengereket, s az óceánokat. Most visszavehetik, s talán nem csak hogy a vizeket, hanem az egész bolygót…A sokszínű kocsonyás lények bárhol megélhetnek. Anglia hideg vizeiben. A víz alatti vulkánok körül, s bármelyik óceánban, tengerben, rád várnak, hogy elkaphasson és csalán sejteit beléd nyomhassa. Bár ezerszínű és fajtájú, mégis veszélyesek és kerülni kéne őket, bár van olyan is, mit nem látunk. Remélem élvezni fogod-e tudományos tényen alapuló SF.




Mivel nem tudtam feltenni a frist, s nem is tudom, mert még csak egy néhány oldal van meg belőlle, ezért itt van ez, nem régi ötletem, s lehet, hogy bele vetem magam! Írjatok kommenteket, véleményeket, s kritikákat. Köszönöm: William

Visszaérkeztem!

Bár még nyaraltam volna, sajnos letelt a két hét. Nekem gyors volt, de nem hinném, hogy ezzel mindenki egyet ért. A friss elmarad, mert elakadtam, de egy új történeten agyalok, aminek a prológsát már meg is írtam, mostantól mindenki egy kicsit begyorsulok, s szerkeztem is a blogot, de a friss csak két hét múlva jelenik meg legkésőbb, addig is itt leszek, s ha kérdésed van vagy a chat-be írj vagy e-mail címemre!